Page 532 [532]
dárdáikat, majd azután kirántják kardjukat — dárdáikat mintegy adott jelre fél¬
redobták, és kivont karddal rohantak az ellenségre. (3) Nem jutott itt szerephez
a hadvezér szakértelme az egységek és a tartalék elhelyezésében: szinte őrjöngő
rohamával mindent elintézett a katonák dühe. (4) Az ellenség nemcsak fejveszt¬
ve menekült, de arra sem volt mersze, hogy táborához érve megálljon: szétszó¬
ródva igyekeztek Apulia felé, Luceria alá azonban már ismét sereggé egyesülve
érkeztek meg. (5) A rómaiakat haragjuk lendülete, amellyel áttörték az ellenséges
centrumot, egészen az ellenség táboráig vitte. Itt még nagyobb vérontást rendez¬
tek, mint a csatában, és dühükben a zsákmány nagy részét is elpusztították.
(6) A másik római sereg Papirius consu/ vezetésével a tengerpart mentén el¬
érkezett Arpihoz. Az útjába eső népek nem háborgatták, inkább azért, mert
gyűlölték a samnisokat a tőlük elszenvedett jogtalanságok miatt, semmint a római
nép valamely jótéteményének köszönhetően. (7) A samnisok ugyanis, akik ez
időkben hegyi falvakban laktak, be-betörtek fosztogatni a síkságra és a tenger¬
parti vidékekre, mert zordon hegylakók lévén megvetették az itteni népeknek
az övéknél szelídebb és — mint ez lenni szokott — a vidéknek megfelelő termé¬
szetét. (8) Ha ez a vidék a samnisok pártján állt volna, a római sereg vagy el sem
jutott volna Arpiig, vagy ott pusztult volna, minden készletből kifogyva és az
utánpótlástól elzárva. (9) Már akkor, amikor Arpiból Luceria alá értek, egyaránt
szorongatta az ínség az ostromlottakat és az ostromlókat. A rómaiak minden
utánpótlást Arpiból kaptak, de olyan szűkösen, hogy miközben a gyalogságot
az előőrsszolgálat, az éjszakai őrjáratok és a sáncmunkák foglalták le, a lovasság
hozta a táborba Arpiból a gabonát bőrzsákokban, (10) és nem ritkán, ha ellen¬
séggel találkoztak, kénytelenek voltak a lovakról ledobni a gabonaterhet, hogy
harcolni tudjanak. Az ostromlottaknak, amig a masik consul oda nem ért gy6z¬
tes seregével, a samnis hegyekből szállítottak élelmiszert és küldtek segédcsa¬
patokat. (11) Publilius érkezése azonban véget vetett a jó világnak: az ostrom
gondját consultársára hagyta, ő maga pedig minden irányban portyázott a vidé¬
ken, hogy az ellenséges utánpótlás többé ne érjen célba biztonságban. (12) Így
aztán, minthogy nem volt semmi remény, hogy a városbeliek tovább bírják
a nélkülözést, a Luceria mellett táborozó samnisok kénytelenek voltak erőiket
mindenhonnan összevonni és megütközni Papiriusszal.
14.
(1) Miközben mindkét fél a csatára készülődött, követek érkeztek Tarentumból,
és felszólították a samnisokat és a rómaiakat, hogy hagyják abba a hadakozást;
amelyik fél hibájából nem szűnik meg a háború, ők az ellen fognak harcba
szállni, a másik oldalon. (2) Papirius végighallgatta a követeket, úgy tett, mint¬
ha fontolóra venné szavaikat, és azt felelte, hogy megbeszéli a dolgot tiszttársá¬
531