Seite 531 [531]
össze erejüket, annyira megváltozott a közhangulat a caudiumi béke óta, hogy
Postumiust a rómaiak körében híresebbé tette kiadatása, mint Pontiust vértelen
győzelme a samnisok között; és míg a rómaiak a háború lehetőségét a biztos
győzelemmel vették egyenlőnek, (4) a samnisok úgy vélték, a rómaiak azzal,
hogy újrakezdték a háborút, már meg is nyerték azt.
(5) Ezalatt a satricumiak! átpártoltak a samnisokhoz, azok pedig — minden
bizonnyal a satricumiakkal együtt — egy váratlan éjszakai támadással rajtaütöt¬
tek Fregellae co/onián. Tartva egymástól, hajnalig egyik fél sem kezdeményezett
támadást. (6) Napkeltekor kezdődött meg a harc, és egy ideig egyenlő esélyek¬
kel folyt: a fregellaebeliek helytálltak, hisz oltáraikért, tűzhelyeikért küzdöttek,
és a házakból a fegyvertelen lakosság is támogatta küzdelmüket. (7) Végül egy
cselfogás döntötte el a küzdelmet: a samnisok kikiáltó útján közhírré tették,
hogy aki leteszi a fegyvert, sértetlenül elvonulhat. Ez a remény lelohasztotta
a védők harci kedvét, és itt is, ott is kezdték eldobálni a fegyvereket. (8) Az
állhatatosabbak kivágták magukat a hátsó kapun keresztül; őket jobban meg¬
védte merészségük, mint a félelem a hiszékeny többséget. A samnisok ugyanis
rájuk gyújtották a várost, és hiába hívták ezek tanúul az isteneket és az adott szó
szentségét, elevenen elégették őket.
(9) A consulok felosztották egymás között a tennivalókat: Papirius Apuliába
vonult Luceria ellen, ahol a Caudiumnál túszként átadott római lovagokat őriz¬
ték, Publilius pedig Samniumban maradt, és farkasszemet nézett a caudinusok
légióival. (10) Ezzel nehéz választás elé állították a samnisokat, akik nem mer¬
tek Luceria alá vonulni, mert hátukba kerül az ellenség, de helyben maradni
sem, mert közben elveszíthetik Luceriát. (11) Legjobbnak látták, ha a szeren¬
csére bízzák a dolgot, és megvívják a döntő csatát Publiliusszal. Így hát csata¬
sorba állították seregüket.
13.
(1) Publilius consul csata előtt gyűlést hívott össze, mert jónak látta, ha előbb
beszédet intéz katonáihoz. Ezek hatalmas lelkesedéssel siettek a fővezéri sátor
elé, és oly hangosan követelték az ütközetet, hogy vezérük buzdító szavai bele¬
fulladtak a hangzavarba. (2) Mindenkinek elég buzdításul szolgált a gyalázat
eleven emléke saját lelkében. Megindultak hát a csatába, siettették a jelvényhor¬
dozókat, és — nehogy az összecsapáskor időt veszítsenek azzal, hogy elhajítják
! Valószínűleg nem a latiumi Satricumról van szó — ez ugyanis topográfiailag nehezen
elképzelhető -—, hanem egy másik, hasonló nevű városról Arpinum közelében, a Liris
(Liri) folyó jobb partján. Meglehet azonban, hogy már maga Livius és közvetlen forrásai
sem számoltak azzal, hogy két Satricum is létezett.
530