Page 525 [525]
cus Aemilius Papus lett a dictator és Lucius Valerius Flaccus a lovassdgi föpa¬
rancsnok; de ők sem tartották meg a választógyűlést. Minthogy a nép annak az
évnek már minden tisztségviselőjével elégedetlen volt, interregnumhoz folya¬
modtak. Interrex lett Ouintus Fabius Maximus és Marcus Valerius Corvus. (15)
Ez utóbbi választatott consulokat: Ouintus Publilius Philót (harmadszor) és
Lucius Papirius Cursort (másodszor) [320], a polgárság egyhangú támogatásá¬
val, mert ebben a korban nem akadt náluk híresebb hadvezér.
8.
(1) A consulok -— így döntöttek az atyák — még megválasztásuk napján hivatalba
léptek, és miután a senatus meghozta évente szokásos határozatait, előterjesz¬
tették a caudiumi béke ügyét. (2) Publilius, akinél éppen a vesszőnyalábok
voltak, így szólt: „Spurius Postumius, nyilatkozz! A megszólított felállt, éppen
olyan tekintettel, mint amilyennel az iga alatt elvonult, és ezeket mondta:
(3) , Nagyon jól tudom, consulok, hogy megszégyenítésül, nem pedig kitün¬
tetésképpen szólítottatok engem először," és nem úgy kell beszélnem, mint
senatornak, hanem mint vádlottnak egyrészt a szerencsétlen háború, másrészt
a szégyenletes békekötés bűnében. (4) Minthogy azonban előterjesztésetek nem
a mi vétkünkről vagy büntetésünkről szól, nem fogok védekezni — pedig nem
volna túl nehéz, hisz hallgatóim nagyon is tisztában vannak az emberi sors
forgandó voltával és kényszerűségeivel —, csak véleményemet mondom el néhány
szóban az előterjesztés tárgyáról. Szavaimból majd kiderül, magamat féltettem-e
vagy a ti légióitokat, amikor kezességet vállaltam egy ilyen akár szégyenteljesnek,
akár elkerülhetetlennek nevezhető megállapodásért. (5) Ez azonban, minthogy
nem a nép utasítására köttetett, nem kötelezi a római népet, és annak semmi¬
féle tartozása nincs a samnisok irányában a mi személyünkön kívül. (6) Szol¬
gáltassatok ki minket a fezialis papok útján, csupaszon és megkötözve! Ezzel mi
feloldjuk a népet a szent kötelezettség alól — ha egyáltalán leköteleztük —, és így
sem isteni, sem emberi tényező nem állhatja útját egy égi és földi törvény szerint
is igazságos, új háborúnak.? (7) Közben a consulok sorozzanak hadsereget, fegy¬
! Sulla koráig általában a senazus első emberének (princeps senatus) véleményét kérdezték
először. Livius leírása inkább a késő köztársaságkori helyzetet tükrözi, ahol nagyjából
illetékesség és rangidő szerint kérdezték a senazorokat. Adott esetben Postumius valóban
az egyik első számú illetékes a kérdésben, de a békekötésben játszott megkérdőjelezhető
szerepe miatt ez nem feltétlenül megtisztelő számára.
? A Livius által leírt eseményekhez kísértetiesen hasonlít a numantiai háború egy epizód¬
ja. Kr. e. 137-ben C. Hostilius Mancinus consul és serege az ellenség csapdajaba keriilt,
és kényszerű egyezményt kötött velük. A senazus és a nép azonban ezt nem ismerte el
magára nézve kötelező érvényűnek, a consult pedig kiadták a numantiaiaknak — az utób¬
524