Seite 522 [522]
OCR
hiszik, és mint Claudius is írja), hanem kezességvállalás." (3) Másként nem is lett volna szükség kezesekre és túszokra, hiszen a szerződéskötésnél az egész eljárás lényege az a könyörgés, hogy arra a népre, amelynek hibájából a rögzített feltételek felborulnak, úgy sújtson le Iuppiter, ahogy a fetialis papok lesüjtanak a malacra.? (4) A mi esetünkben pedig kezességet vállaltak a consulok, legatusok, quaestorok, katonai ¢ribunusok, és ma is olvashatjuk minden kezes nevét, holott ha szerződést kötöttek volna, csak a két fetialis pap neve maradt volna rank. (5) Sőt, éppen mivel a békeszerződést kénytelenek voltak elhalasztani, a samnisok még 600 római lovagot is követeltek túszként, akik fejükkel felelnek az egyezség megtartásáért. (6) Aztán kitűzték az időpontot a túszok átadására és a fegyvertelen sereg elbocsátására. A consulok visszaérkezése után ismét gyász lett úrrá a táboron. A katonák csaknem meglincselték azokat, akiknek meggondolatlansága miatt ide jutottak, és akiknek tehetetlensége miatt elvonulásuk még érkezésüknél is szégyenletesebb lesz, (7) hiszen még kalauzt vagy felderítőt sem alkalmaztak, hanem vadbarmok módjára vakon sétáltak bele a csapdába. (8) Csak nézték egymást; pillantásukat végigjártatták fegyverükön, amelyet hamarosan át kell adniuk, jobbjukon, amely fegyvertelenné válik, és testükön, amely az ellenség hatalmába kerül. Elképzelték az ellenség igáját, a győztesek gúnyolódását és gőgös tekintetét, a fegyvertelen átvonulást a fegyveresek sorfala között, (9) majd meggyalázott seregük szánalmas útját a szövetséges városokon át, visszatérésüket szüleikhez, hazájukba, ahová őseik és maguk is annyiszor vonultak be diadalmenetben. (10) Csak ők szenvedtek sebesülés, fegyver és csata nélkül vereséget, csak nekik nem volt lehetőségük kardot rántani, közelharcot kezdeni az ellenséggel, csak az ő bátorságuk bizonyult hiábavalónak. (11) Efféle zúgolódások közben érkezett el a végzetes óra, a gyalázat órája, és amit ekkor elszenvedtek, szörnyűbbnek bizonyult minden előzetes elképzelésnél. (12) Először is elhangzott a parancs, hogy egy szál ruhában, fegyvertelenül vonuljanak ki a sánc mögül. Az ellenség először a túszokat kapta meg és vette őrizetbe. (13) Majd a consulok mellől elparancsolták a /ictorokat, és letépték róluk a hadvezéri köpenyt. Ez a jelenet még azokban is, akik nemrég átko! A békeszerződés (foedus) olyan megállapodás, amelyet ünnepélyes formában, a római senatus és nép megbízásából vagy ezek utólagos jóváhagyásával, a fefialis papok közreműködésével kötnek. Ezzel szemben a kezességvállalás (sponsio) olyan megállapodás, amely személy szerint csak a szerződő feleket kötelezi. Vagyis az itt kifejtett érvelés szerint a consulok nem a római nép nevében kötöttek békét, csak személyes kezességet vállaltak, hogy kieszközlik Rómában a Pontius által kívánt békeszerződést. 2 Vo. I. 24. 4-9. 521
