Page 513 [513]
OCR
Végül belátta, hogy sem az ottmaradásra, sem a továbbhaladásra nincs lehetőség, ezért félrerakatta a málhát, és seregét csatarendbe állította. Vele szemben felsorakozott az ellenség is, amelynek sem bátorsága, sem ereje nem maradt el a rómaiakétól. (9) Harci kedvét különösen az növelte, hogy félelmetes üldözők gyanánt követték a szerintük rémülten menekülő rómaiakat — hisz nem tudták, hogy nem előlük, hanem a kedvezőtlen terepről vonultak el. (10) Ezért egy ideig egyenlő esélyekkel folyt a csata, noha a samnisok már régen elszoktak a római sereg csatakiáltásától. Bizony, úgy mondják, a nappal harmadik órájától a nyolcadikig eldöntetlenül állt a harc: az első összecsapásnál hallatott csatakiáltás óta nem hangzott fel újabb, a hadijelvények nem mozdultak sem előre, sem hátra, és egyik fél sem vonta vissza csapatait. (11) Ugy harcoltak, ki-ki a maga helyén megvetve a lábát, pajzsukkal nyomulva, fel sem lélegezve, hátra sem tekintve, hogy egyik oldalon sem csillapodott a harci zaj és az elszäntság, és látszott, hogy a küzdelemnek csak a végkimerülés vagy az éjszaka vethet véget. (12) Már elfogyott a férfiak ereje, a vas keménysége, a vezérek ötletei, amikor a samnis lovasság megtudta az egyik zurmától, amely a többinél tovább lovagolt előre, hogy a rómaiak málhája ott áll távol a fegyveresektől, őrség és sáncok védelme nélkül. Oda is vágtattak a zsákmányra fenve a fogukat. (13) Amikor egy hírnök lóhalálában jelentette ezt a dicíazornak, az így szólt: , Hadd szedjék meg jól magukat zsákmánnyal!" Közben szájról szájra járt a hír, hogy a katonák holmiját megkaparintották és széthurcolják. (14) Ekkor a dictator odahívatta a lovassági főparancsnokot, és így szólt hozzá: , Látod-e, Marcus Fabius, hogy az ellenséges lovasság abbahagyta a harcot? Ottragadtak, megrakodva a mi rakományunkkal. (15) Szétszéledtek, mint minden zsákmányoló sereg. Üss hát rajtuk! Alig találsz majd valakit a lován ülve vagy karddal a kezében. Vágd le őket, amíg fegyvertelenek, amíg lovukra és hátukra rakodnak, hadd áztassa saját vérük a zsákmányukat! (16) En a légiókra, a gyalogosok harcára ügyelek, a lovasság dicsősége pedig legyen a tiéd." 39. (1) A lovasság a lehető legszabályosabb hadrendben rohant a szétszóródott és elfoglalt ellenségre, és halomra gyilkolta őket. (2) A félig összecsomagolt, a megbokrosodva menekülő lovak lába előtt heverő málha miatt nem bírtak sem harcolni, sem megfutni, csak hullottak, mint a legyek. (3) Most, hogy a samnisok lovassága már úgyszólván megsemmisült, Marcus Fabius tett egy kis kerülőt lovas csapataival, és hátba támadta az ellenséges gyalogságot. (4) A felharsanó új csatakiáltás rémületet keltett a samnisok között, a dictator pedig látva, hogy az ellenség előharcosai hátrafelé tekingetnek, egységeik megbolydulnak, csatasoruk hullámzik, biztatni kezdte katonáit, név szerint szólítva a cenzuriókat és 512
