Seite 504 [504]
féktelen kegyetlenségétől. (2) Íme — mondta —, máris közeledik, magánkívül az
irigységtől, feldühödve más bátorságán és szerencséjén, tombol, hogy távollété¬
ben is ily nagyszerűen harcoltak az államért. Ha megváltoztathatná a szerencsét,
jobban szeretné, ha a rómaiak helyett a samnisok győztek volna. (3) Függelemsér¬
tést emleget, mintha bizony nem ugyanazért tiltotta volna meg a csatát, amiért
most fájlalja, hogy megtörtént. Hisz akkor is irigységből akarta fékezni mások
hősiességét, és kivette volna a fegyvert a legnagyobb harci lázban égő katonák
kezéből, hogy távollétében meg se mozdulhassanak. (4) Most is azért dühöng,
az a baja, hogy a katonák Lucius Papirius nélkül sem bizonyultak fegyvertelen¬
nek vagy bénának, és hogy Ouintus Fabius lovassági főparancsnoknak, nem
a dictator csicskásának tekintette magát. (5) Mire vetemedett volna, ha — ami
a háborúval járó kockázat és a kétesélyes hadiszerencse miatt előfordulhat —
rosszul végződik a csata, ha most büntetéssel fenyegeti a lovassági főparancsno¬
kot, miután az legyőzte az ellenséget, megvédte az állam érdekeit, de úgy, hogy
még ő, a páratlan fővezér sem csinálhatta volna jobban? (6) De nem a lovassági
főparancsnok az egyetlen szálka a szemében, hanem legalább annyira a katonai
tribunusok, a centuriók, a közkatonák is. Ha módjában állna, mindannyiukon
kitöltené dühét, (7) de minthogy nem teheti, egyedül őrá fenekedik. Az irigység
is, akárcsak a villám, a csúcsokba csap bele; ő is a vállalkozás kezdeményezőjét
és vezetőjét veszi célba. De ha majd őt és tette dicsőségét megsemmisítette, velük
is úgy fog bánni, mint győztes a foglyaival, és amit megtehetett a lovassági fő¬
parancsnokkal, azt meg meri majd tenni a katonákkal is. (8) Tehát az ő védel¬
mére kelve oltalmazzák meg egyben mindannyiuk szabadságát is! A dictator, ha
azt látja majd, hogy a sereg éppoly egységes győzelme megvédésében, mint az
ütközetben volt, és hogy egyetlen férfiú megmentését mindnyájan szívükön
viselik, talán megenyhül majd. (9) Egyszóval ő a serege hűségére és hősiességé¬
re bízza életét és vagyonát.
32.
(1) Az egész gyűlés kiáltozásban tört ki: ne aggódjon, senki sem emelhet rá
kezet, csak a római légiók testén keresztül.
Nem sokkal ezután megérkezett a dictator, és azonnal gyülekezőt fúvatott,
(2) majd csendre intve a katonákat, a kikiáltó révén Ouintus Fabiust hívatta.
Amikor az lentről az emelvény elé lépett, így szólt hozzá: (3) , Azt kérdem tő¬
led, Quintus Fabius: mit gondolsz, ha a dictatoré a legfébb hatalom, és engedel¬
meskednek neki a kirdlyi tekintéllyel felruhazott consu/ok, és engedelmesked¬
nek a consulokkal azonos jósjelekkel megválasztott praetorok, méltanyosnak
tartod-e vagy sem, hogy szavainak a lovassági főparancsnok is engedelmesked¬
503