18.
(1) A következő év, amelyben Marcus Claudius Marcellus és Gaius Valerius
voltak a consulok [331], rettenetes volt, vagy az egészségtelen időjárás, vagy az
emberi gonoszság miatt. (2) Egyes évkönyvekben Valerius consuw/ mellékneve
Flaccus, másokban Potitus formában található meg; egyébként adott esetben
nem is fontos, melyik az igaz. Sokkal jobban szeretném, ha az a tudósítás nem
volna igaz — nem is minden forrás erősíti meg —, hogy akiknek a halála az évet
ilyen rossz, járvánnyal terhelt hírbe hozta, mérgezés áldozatai lettek. (3) Mégis,
nehogy valamelyik szerző szavahihetőségét kétségbe vonjam, erről is a hagyo¬
mánynak megfelelően kell beszámolnom.
(4) Sorra haltak a legelőkelőbb polgárok, hasonló betegségben, majdnem
egyforma tünetek között. Ekkor egy szolgáló jelentkezett Ouintus Fabius Maxi¬
mus curulis aeditisnél, hogy felfedi a tömeges halálesetek titkát, ha biztosítják,
hogy feljelentéséért nem esik bántódása. (5) Fabius azonnal jelentette a dolgot
a consuloknak, azok a senazusnak, és a testület egyhangúlag megítélte a feljelen¬
tőnek a védelmet. (6) Erre a szolgáló felfedte, hogy női gonoszság sújtja a pol¬
gárságot: előkelő asszonyok kotyvasztják a mérgeket, és ha a tisztségviselők
mindjárt vele mennek, tetten is érhetik őket. (7) Követték a feljelentőt, és rajta
is kaptak néhány asszonyt főzetek készítése közben, és elrejtett, kész szereket is
találtak. (8) A nőket a Forumra vitték, és poroszlóval idézték meg azt a mintegy
húsz matrónát, akiknél mérget találtak. Közülük kettő, Cornelia és Sergia —
mindkettő patrícius származású — azt erősítgette, hogy ezek a szerek orvosságok.
Amikor a feljelentő megcáfolta szavaikat, és felszólította őket, hogy bizonyítsák
rá a hazugságot és igyák meg, amit főztek, (9) időt kértek, hogy megbeszélhes¬
sék a dolgot. A népet eltávolították a közelből, majd mindenki szeme láttára
a többi asszony elé terjesztették a kérdést. Egyikük sem vonakodott inni a fő¬
zetből. Felhajtották hát, így saját bűnük végzett mindnyájukkal. (10) Azonnal
elfogták kísérőiket is, akik egész sor matrónára vallottak rá: közülük vagy 170¬
et ítéltek el. Addig még sohasem volt Rómában méregkeverési ügyben nyomo¬
zás. (11) Az egész esetet iszonyú csodajelnek tartották, és inkább elmezavarral,
mint elvetemült gonoszsággal magyarázták. (12) Így, miután az évkönyvekből
kikeresték, hogy egykor, a koznép kivonulasai idején a dictator egy szoget vert