Oldal 482 [482]
OCR
juk dolgaival, mint a hazával. A földjeik elvesztése miatt fellázadt latinokat a fenectumi mezőn szétverték, táborukat is elfoglalták. (6) Míg Publilius, akinek vezetésével és jósjeleivel lefolyt a csata, fogadta a latin népek meghódolását, amelyek ifjúságát itt lemészárolták, addig Aemilius Pedumhoz vezette seregét. (7) A pedumiakat Tibur, Praeneste és Velitrae népe támogatta, sőt Lanuviumból és Antiumból is érkeztek hozzájuk segédcsapatok. (8) A római sereg felülkerekedett ugyan az összecsapásokban, de még hátra volt magának Pedumnak és a város mellett lévő szövetséges tábornak az elfoglalása. (9) Ekkor a consu/ hallva, hogy tiszttársának diadalmenetet szavaztak meg, egyszer csak félbehagyta a háborút, és Rómába sietett, hogy még a győzelem előtt magának is diadalmenetet kérjen. (10) Mohóságán felháborodva az atyák megtagadták kérése teljesítését, mondván, hogy csak Pedum bevétele vagy meghódolása után lehet szó diadalmenetről. Ezért Aemilius szembefordult a senazussal, és ettől fogva úgy viselte consuli tisztségét, mint valami lázító népzribunus. (11) Ameddig csak consul volt, szüntelenül vádolta az atyákat a nép előtt, és ebben tiszttársa sem gátolta, mert maga is plebejus volt. (12) A vádakhoz az szolgáltatott alapot, hogy a latin földeket és a Falernus-földet szűkmarkúan osztották szét a köznép között. Amikor pedig a senazus, határt akarván szabni a consulok hatalmának, elrendelte, hogy a háborút újrakezdő latinok ellen diczazort kell kinevezni, (13) Aemilius, akinel &ppen a vesszönyaläbok voltak,' tiszttärsät nevezte ki dictatorrä, az pedig Iunius Brutust tette meg lovassági főparancsnoknak. (14) A dictator a nép kedvében járt: beszédeiben állandóan vádolta az atyákat, valamint megszavaztatott három, a köznépnek igen kedvező, de a nemesség számára kedvezőtlen törvényjavaslatot. (15) Az első azt mondta ki, hogy a néphatározatok minden polgárt kötelezzenek;? a második azt, hogy a comitia centuriata elé terjesztett törvényjavaslatokat az atyáknak előzőleg, még a szavazás előtt jóvá kell hagyniuk;? (16) a harmadik pedig azt, hogy az egyik censort mindig a köznépből kell választani? — azzal a kitétellel, hogy akár mindkettő is lehessen plebejus. (17) Az atyák úgy gondolták, a consulok, illetve a dictator sokkal nagyobb vereséget mértek a hazára otthon, mint amennyire gyarapították a hatalmát idegenben elért győzelmeikkel és katonai sikereikkel. ! Rómában a consulok havonta felváltva gyakorolták a hatalmat, és akire a sor került, hatalma jeleként azt kísérte a vesszőnyalábokat hordozó tizenkét /iczor. ? Ilyen törvény már született egyszer: a 449-es Lex Valeria Horatia (III. 55. 3); sőt a 287-es Lex Hortensia is újra kimondja ugyanezt. : Eddig az atyák utólag döntöttek a comitia centuriata határozatairól, és a jóváhagyást meg is tagadhatták. Vö. I. 17. 9. 1 Plebejus censor választására már volt példa (VII. 22. 7-10), ez a rendelkezés az egyik censori tisztséget véglegesen biztosítja a plebejusok számára. 481
