Oldal 480 [480]
OCR
heti." (14) A dárda, amelyen a consul könyörgés közben állt, nem kerülhet az ellenség kezébe. Ha mégis odajut, Marsot disznó-, bika- és juháldozattal kell kiengesztelni. 11. (1) Bár a hajdani vallásos és hétköznapi élet szokásai mind feledésbe mentek, minthogy az ősi, hazai szokásoknál mindent többre tartunk, ami új és külföldi, mégis ideillőnek tartottam felidézni ezeket, pontosan azokkal a szavakkal, ahogy elhangzottak és ahogy ránk hagyományozták őket. (2) Egyes szerzőknél azt olvasom, hogy a samnisok megvárták a csata kimenetelét, és csak a harc végeztével indultak a rómaiak segítségére. (3) A laviniumiak is tanácskozással húzták az időt, és csak akkor küldtek segítséget a latinoknak, amikor azok már vereséget szenvedtek. (4) Menetoszlopuk eleje a hadijelvényekkel már kivonult a kapun, amikor megérkezett a latinok vereségének híre. Erre sarkon fordultak, visszamentek a városba, és öraeforuk, egy bizonyos Milionius állítólag megjegyezte, hogy a rómaiak drágán fogják megfizettetni velük ezt a kis sétát. (5) A harc után életben maradt, mindenfelé szétszóródott latinok Vesciában gyűltek össze és találtak menedéket. (6) Itt a tanácskozásokon fővezérük, Numisius a háború újrakezdésére bujtogatta a vezetőket. Azt erősítgette, hogy a hadiszerencse valójában mindkét fél sorait egyaránt megtizedelte; a rómaiak csak névleg győztek, egyébként a helyzetük nem különb a legyőzöttekénél. (7) Mindkét consul fővezéri sátrát betölti a gyász: az egyik megölte a saját fiát, a másik feláldozta magát és elesett. Egész seregük megsemmisült, levágták a haszazusokat és a princepseket, hullottak az emberek a hadijelvények előtt és mögött egyaránt, csak a íriariusok mentették meg végül a helyzetet. (8) Jóllehet a latin haderő is hasonló veszteségeket szenvedett, utánpótlás céljára mégis közelebb van akár Latium, akár a volscus föld, mint Róma. (9) Ezért ha jóváhagyják, ő azonnal sereget toboroz a latin és volscus népek fiatalságából, csatára kész hadával viszszatér Capua alá, és váratlanul rajtaüt a rómaiakon, akik most bármire számítanak inkább, mint egy ütközetre. (10) A latinokhoz és a volscusokhoz szétküldött csalárd levelek hatására — hiszen könnyű volt elámítani azokat, akik nem vettek részt a csatában — mindenütt rendkívüli mozgósítást tartottak, és összegyűlt a sebtében sorozott hadsereg. (11) Torguatus consu/ Tritanumnál, Sinuessa és Minturnae között találkozott ezzel a menetoszloppal. Még táborhelyet sem választottak csak mindkét fél halomba hordta a málhát, aztán megvívták a csatát, és be is fejezték a háborút. ! Vö. VIII. 1. 6. 479
