Seite 479 [479]
OCR
jelvények elé. (3) Amikor ezek előrenyomultak, a latinok felkeltették saját ériariusaikat, mert azt hitték, az ellenfél is így tett. Ezek jó ideig elkeseredetten küzdöttek, közben maguk is kimerültek, dárdáik is eltörtek vagy eltompultak, de végül rohamukkal visszaszorították az ellenséget. Azt hitték, ezzel vége is a csatának, elérkeztek a legutolsó római vonalhoz. (4) Ekkor szólt a consul a triariusoknak: ,Most keljetek fel, pihenten a kifaradt ellenség ellen, gondoljatok hazätokra, szüleitekre, feleségetekre, gyermekeitekre, gondoljatok a consulta, aki a ti gy6zelmetekért halt meg!” (5) Felkeltek hät a ériariusok, friss erőben, ragyogó fegyverekkel, mint a semmiből támadt új csatasor, befogadva egységeik közé a pilus eléttieket. (6) Csatakiáltásukkal megzavarták a latinok első sorait, lándzsájukkal az arcukat célozva levágták a derékhadat, majd a többi manipuluson, mint valami fegyvertelen népségen, szinte veszteség nélkül gázoltak át, és olyan öldöklés közepette morzsolták fel az ellenséges ékeket, hogy a latinoknak alig negyedrésze maradt életben. (7) A távolban, a hegy lábánál harcra készen sorakozó samnisok csak növelték a latinok rémületét. Egy szó, mint száz: a csatáért valamennyi polgár és szövetséges közül elsősorban a consw/okat illette dicsőség. Az egyik magára vállalt minden fenyegetést és veszélyt az égi és alvilági istenek részéről, (8) a másik pedig a csatában olyan hősiességről és megfontoltságról tett bizonyságot, hogy rómaiak és latinok, akik az ütközet emlékét az utókorra hagyományozták, teljes egyetértésben állították: mindenképpen az a fél győzött volna, amelynek Titus Manlius volt a vezére. (9) A menekülő latinok Minturnaeba vették be magukat. Taborukat az titközet után a rómaiak elfoglalták, sokan élve estek itt fogságba, főképpen campaniaiak. (10) Decius holttestét aznap nem találták meg, mert keresés közben rájuk esteledett. Másnap bukkantak csak rá az ellenséges holttestek nagy halma alatt, dárdákkal elborítva. Decius számára tiszttársa hősi halálához méltó ünnepélyes temetést rendezett. (11) Hozzä kell még ftiznom, hogy a consulnak, dictatornak, praetornak, amikor az ellenséges légiókat felajánlja áldozatul, jogában áll maga helyett egy tetszőleges polgártársát felajánlani valamelyik sorozott római légióból. (12) Ha a felajánlott személy meghal, akkor rendben van a dolog. Ha nem hal meg, akkor hét láb magas vagy ennél is nagyobb szobrot kell készíteni róla, azt el kell ásni a földbe, és engesztelésül állatot áldozni fölötte. Arra a helyre, ahol a szobrot elásták, nem léphet római tisztségviselő. (13) Ám ha- mint Decius is tette — saját magát akarja feláldozni, de nem hal meg, akkor sem magáért, sem az államért nem mutathat be szentségtörés nélkül sem állat-, sem egyéb áldozatot. Ha fegyvereket akar felajánlani Vulcanusnak vagy valamely más istennek, megte478
