Oldal 474 [474]
OCR
Ha a Regillus-tónál úgy harcoltunk, hogy elegetek lett belőle, itt is teszünk majd róla, hogy elvegyük a kedveteket a velünk vívott nyílt ütközettől! (7) Erre Geminus kissé előrerúgtatott, és így szólt: , Addig is, amíg el nem jön a nap, amikor seregetek összeszedi magát és megindul, akarsz-e megmérkőzni velem, hadd derüljön ki kettőnk viadalából már most, mennyire felülmúlja a latin lovas a rómait?" (8) A büszke ifjút talán a harag, talán a kihívás visszautasításával járó szégyen, talán a végzet kikerülhetetlen ereje vette rá a párviadalra. Megfeledkezve apja parancsáról, a consulok rendeletéről, hagyta magát belesodorni egy olyan küzdelembe, amelyben szinte mindegy volt, győz-e vagy alulmarad.! (9) A többi lovas, mintha látványosság készülne, visszahúzódott, és ők ketten a szabadon maradt téren előreszegezett lándzsával egymásnak vágtattak. Manlius döfése ellenfelének sisakja fölött, Maeciusé az ő lova nyaka alatt siklott el. (10) Viszszakanyarodtak, és Manlius emelkedett először új csapásra: ellenfele lovát találta el a két füle között. A fájdalmas sebtől megvadult állat felágaskodott, és teljes erejéből rázta a fejét. (11) Végül levetette lovasát, és míg ez a súlyos esésből lándzsájára és pajzsára támaszkodva fel akart tápászkodni, Manlius úgy torkon szúrta, hogy a lándzsa hegye a bordái között jött ki, és a földhöz szegezte. (12) Fegyvereit leszedte róla, majd visszalovagolt övéihez, és diadalmasan ujjongó csapatával a táborba, majd egyenesen apja fővezéri sátra elé vágtatott, nem ismerve a végzetet és a jövőt, hogy dicséretre vagy büntetésre szolgált-e rá. (13) , Atyám — mondta -, hogy mindenki elmondhassa, hogy valóban a te véredből származom: párbajra hívott az ellenség, de megöltem, és most itt hozom a róla zsákmányolt lovassági fegyverzetet." (14) E szavak hallatára a consu/ azonnal elfordult fiától, és gyülekezőt fúvatott a seregnek. (15) Amikor mindenki összegyűlt, így szólt: ,, Te, Titus Manlius, nem tisztelve sem a consul parancsát, sem az apai tekintélyt, rendeletünk ellenére a csatasoron kívül harcba szálltál az ellenséggel, (16) és a magad részéről megszegted a katonai fegyelmet, amely mindmáig Róma hatalmának alapja. Ezzel engem olyan kényszerhelyzetbe hoztál, hogy vagy az államról kell megfeledkeznem, vagy magamról és családomról — (17) inkább mi lakoljunk vétkünkért, semhogy az állam szenvedjen nagy kárt a mi ballépéseink miatt. Kegyetlen lesz a példánk, de a jövőre nézve üdvös az ifjúságnak. (18) Sajnálatra indít irántad természetes apai szeretetem és hősiességed friss bizonyítéka, amelyet a dicsőség csalfa látszatától megtévesztve szolgáltattál. (19) De mivel vagy szentesítenünk ! Egyrészt mert így is, úgy is a biztos halál várt rá, másrészt mert függelemsértés árán, a consul engedélye nélkül bocsátkozott a párbajba, így nem küzdhetett a rómaiak teljes értékű képviselőjeként. 473
