Page 473 [473]
OCR
(11) Miután a consulok megosztották egymással éjszakai látomásukat, elhatározták, hogy az istenek haragjának elfordítására áldozatokat vágnak, és ha a belső részek vizsgálatából ugyanaz derül ki, mint az álomból, az egyik consul teljesíti a végzet parancsát. (12) Minthogy a haruspexek válasza megegyezett a ki nem mondott vallásos sejtéssel, amely már befészkelte magát a lelkükbe, odahivtak a /egatusokat és íribunusokat, és nyíltan elmondták nekik az istenek rendelését, nehogy csata közben rémületet keltsen a seregben az egyik consul önkéntes halála. (13) Azután megegyeztek, hogy amelyik oldalon a római sereg hátrálni kezd, az ott tartózkodó consul ajánlja fel magát áldozatul a polgárokért, a római népért. (14) A tanácskozáson azt is megtárgyalták, hogy ha a háborúk irányításában valaha is szükséges volt a könyörtelen szigorúság, akkor most valóban vissza kell térni az ősök hagyományos katonai fegyelméhez. (15) Gondjukat csak növelte, hogy a latinok ellen kellett harcolniuk, akiknek nyelve, szokásai, fegyverzete, és ami a legfontosabb, hadseregszervezete teljesen megegyezett a rómaiakéval. Katonák álltak szemben katonákkal, cenzuriók centuriókkal, tribunusok tribunusokkal, akik hajdan egy helyőrségben, sőt gyakran egy manipulusban szolgáltak." (16) Ezért a consulok, nehogy a katonák összezavarodjanak, megtiltották, hogy bárki is a csatasoron kívül viadalt kezdjen az ellenséggel. 7. (1) A felderítésre mindenfelé kiküldött lovaszurmák parancsnokai között ott volt Titus Manlius, a consul fia is, aki lovasaival éppen az ellenséges tábor fölé jutott, alig egy dárdavetésnyire a legközelebbi előőrstől. (2) Itt tusculumi lovasok állomásoztak Geminus Maecius vezetésével, aki nemes származása és hőstettei miatt nagy hírnévnek örvendett övéi között. (3) Felismerve a római lovasokat és élükön a consul fiát, aki kitűnt közülük — mind ismerték ugyanis egymást, főleg a híres emberek —, odaszólt nekik: (4) , Rómaiak, egyetlen zurmával akarjátok megvívni a háborút a latinok és a szövetségesek ellen? És mivel töltik addig az időt a consulok meg a két consu/i hadsereg?" (5) ,Majd eljönnek, ha itt az ideje — válaszolta Manlius —, és velük maga Iuppiter, szerződésszegéseitek tanúja, aki náluk is erősebb és hatalmasabb. (6) ! Az önfeláldozás (devotio) szertartása csak akkor volt érvényes, ha imberiummal rendelkező tisztségviselő vállalta magára. ? A latin-római vegyes egységek felállítását Livius már Targuinius Superbusszal kapcsolatban megemlíti (I. 52. 6). Valószínűbb azonban, hogy csak a két nép hadviselési szokásainak hasonlóságát aláfestő, költői túlzásról van szó: jóval biztosabb adatok mutatnak arra, hogy a latinok még a Kr. e. II. században is külön egységekben szolgáltak. 472
