Seite 472 [472]
modba? (9) Hat, latinok, ilyen szerződést kötött Tullus, Róma királya atyäitok¬
kal, az albaiakkal?' Ilyet kötött kesöbb Lucius Tarquinius veletek magatokkal??
(10) Nem emlékeztek már a Regillus-tó melletti csatára? Ennyire elfeledkezte¬
tek régebbi vereségeitekről és irántatok való jóságunkról?"
6.
(1) A consul szavaira felzúgott az atyák hangos méltatlankodása. A hagyomány
szerint Annius, miközben a consulok többször az istenekhez, a szerződések ta¬
núihoz fohászkodtak, jól hallható gúnyos megjegyzést tett a római Iuppiter
isteni hatalmára. (2) Annyi biztos, hogy amikor haragra gerjedve gyors léptek¬
kel kisietett a templom előcsarnokából, legurult a lépcsőn, és úgy beverte a fejét
a legalsó lépcsőfokba, hogy elvesztette az eszméletét. (3) Mivel nem minden
szerző tudja úgy, hogy meghalt, inkább én sem foglalok állást a kérdésben — ahogy
abban sem, hogy amikor a rómaiak az isteneket hívták a szerződésszegés tanúiul,
valóban hatalmas mennydörgés és felhőszakadás támadt-e. Mindez éppen úgy
lehet igaz, mint az istenek haragját jól aláfestő kitalálás.
(4) Amikor Torquatus, aki a senatus megbizäsäböl kikísérte a követeket, meg¬
pillantotta a földön fekvö Anniust, hangosan felkiáltott, hogy az atyák és a nép
egyaránt jól hallhatták: , Így van ez jól! Az istenek maguk kezdték meg igazsá¬
gos háborúnkat! (5) Van még égi gondviselés! Élsz még, hatalmas Iuppiter!
Nemhiába szenteltünk ezen a helyen templomot neked, az istenek és emberek
atyjának. (6) Ragadjatok már fegyvert, polgárok és ti, atyák és összeírtak, hisz
az istenek a vezetőink! Ugy fogom leteríteni a latin légiókat, ahogy követük
hever a földön a szemetek előtt." (7) A nép nagy tetszéssel fogadta a consul
szavait, és annyira fellángoltak az indulatok, hogy a távozó követeket nem a népek
joga, inkább a consu/ parancsára melléjük szegődött tisztségviselők védték meg
a tömeg haragjától és erőszakosságától.
(8) A senatus is egyhangúlag a háborúra szavazott. A két consul két újonnan
toborzott hadsereggel átvonult a marsus? és paelignus területen, egyesültek
a samnis sereggel, majd tábort ütöttek Capua mellett, ahol már egybegyűltek
a latinok és szövetségeseik. (9) Itt a hagyomány szerint a két consulnak ugyanaz
a látomás jelent meg álmában: egy emberfölötti nagyságú és méltóságú férfialak,
aki kijelentette, hogy a holtak szellemei és a Földanya az egyik féltől a sereget,
a másiktól a vezért követelik. (10) Amelyik sereg vezére az ellenség légióit és
ezenfelül önmagát felajánlja áldozatul, az a fél, az a nép fog győzni.
1 Vö. I. 24. 3.
2 Vo. I. 38. 3-4.
3 A marsusok a Fucinus-t6 környékén és a Liris felső folyásának vidékén éltek.
471