Seite 470 [470]
4.
(1) Különféle javaslatok hangzottak el, mire Annius így szólt: , Noha jómagam
már elmondtam, hogy szerintem mit kellene válaszolni, mégis úgy vélem, hazánk
sorsát nem az dönti el, hogy mit mondunk, hanem hogy mit teszünk. Ha fel¬
tárjuk terveinket, könnyű lesz hozzájuk megtalálni a szavakat. (2) Ha ugyanis
bírjuk még az egyenrangú szövetség álcájába bújtatott szolgaságot, akkor nincs
más hátra: áruljuk el a sidicinusokat, lessük a parancsait most már a rómaiak
mellett a samnisoknak is, és feleljük azt a rómaiaknak, hogy persze, egyetlen
intésükre letesszük a fegyvert! (3) De ha végre-valahára a szabadság vágya
emészti a szívünket, ha valóban szövetségi szerződés köt minket hozzájuk, ha
a szövetség jogegyenlőséget jelent, és most már dicsekedhetünk azzal, amit
egykor szégyelltünk, hogy a rómaiak vérrokonai vagyunk, ha szövetséges sereg¬
nek tekintik seregünket, amelyet maguk mellé véve megkétszerezik haderejüket,
és nem akarják, hogy ez a sereg külön utakat járva maga kezdjen háborút vagy
kössön békét — akkor miért nem valósítjuk meg a teljes egyenlőséget? (4) Miért
nem kerül ki az egyik consul a latinok közül? Akik a hadsereg felét adják, azok¬
nak a hatalom fele is jár! (5) Számunkra ez önmagában nem nagy megtisztel¬
tetés, hisz ezáltal elismerjük Róma vezető szerepét Latiumban, de hogy mégis
megtisztelőnek látszik, abban a mi hosszas béketűrésünk a hibás. (6) De ha
valaha is vártátok azt a napot, amikor osztozhattok velük a hatalomban, és sza¬
badságotok megvalósul, íme, ez a nap eljött, meghozta bátorságotok és az istenek
jóindulata. (7) Próbára tettétek a türelmüket azzal, hogy nem adtatok csapatokat.
Semmi kétség, hogy haragra lobbantak, amikor felrúgtunk egy több mint két
évszázados hagyományt. Mégis elviselték ezt a sérelmet. (8) Saját szakállunkra
háborút viseltünk a paelignusok ellen,? ők pedig, akik azelőtt még arra sem jo¬
gosítottak fel bennünket, hogy mi magunk védjük meg a saját határainkat, most
egy szóval sem tiltakoztak. (9) Hallották, hogy védelmünkbe vettük a sidicinuso¬
kat, hogy Campania átpártolt tőlük hozzánk, hogy sereggel készülődünk szö¬
vetségeseik, a samnisok ellen, és még csak ki sem mozdultak a Városból. (10)
Mit jelentsen ez a nagy önuralom, ha nem azt, hogy tudatában vannak a mi
erőnknek és a sajátjuknak? Hiteles forrásokból tudom, hogy Róma senazusa az
ellenünk panaszt emelő samnisoknak is olyan választ adott, amelyből világosan
kitűnik, hogy már ők maguk sem támasztanak igényt a Latium fölötti uralom¬
ra. Igényeljétek hát és vegyétek birtokba azt, amit hallgatólagosan ők maguk
engednek át nektek! (11) Ha pedig valaki félne ennek a követelésnek hangot
adni — nos, én kijelentem, hogy nemcsak a római nép és a senazus, hanem
! Vö. VI. 10. 6-9, VII. 25. 5—7.
2 VIL 38. 1.
469