Page 463 [463]
OCR
, Katonák — mondta —, amikor elindultam a Városból, csak arra kértem a halhatatlan isteneket, a ti isteneiteket, az államéit és az enyéimet, csak azért a kegyért esedeztem hozzájuk, hogy ne győzelmet adjanak nekem fölöttetek, hanem a veletek való kiegyezés dicsőségét. (5) Volt és lesz elég alkalmunk, hogy háborús dicsőséget szerezzünk; most a békére kell törekednünk. Imámat, amellyel a halhatatlan isteneket kérleltem, ti teljesíthetitek, (6) ha hajlandóak vagytok belegondolni, hogy nem samnis, nem volscus, hanem római földön táboroztok! A dombok, amelyeket láttok, hazátok dombjai, hogy ez a hadsereg a ti polgártársaitokból áll, én pedig a ti consulotok vagyok, akinek vezetésével és jósjeleivel tavaly kétszer vertétek szét a samnisok légióit, kétszer vettétek be rohammal táborukat. (7) Katonák! Én az a Marcus Valerius Corvus vagyok, aki jótéteményekkel és nem önkényeskedéssel bizonyítottam előttetek nemességemet, aki sosem kezdeményeztem ellenetek egy zsarnoki törvényt, egy kegyetlen senazusi határozatot sem, és amikor hatalom volt a kezemben, mindig szigorúbb voltam magamhoz, mint hozzátok. (8) Es ha valakinek joga van, hogy büszke legyen nemzetségére, bátorságára, méltóságára és tisztségeire, nos, én olyan ősöktől származom, olyan bizonyságát adtam bátorságomnak, és olyan fiatalon nyertem el a consulságot, hogy 23 évesen consul lévén nemcsak a köznéppel, de még az atyákkal szemben is dölyfösen viselkedhettem volna. (9) De hallottatok-e olyasmiről, hogy bármi sértőbbet mondtam vagy tettem volna consulként, mint #ribunus koromban? Ilyen szellemben viseltem kétszer egymás után a cozsuA tisztséget, és a dictazori teljhatalmat is így fogom gyakorolni: nem leszek elnézőbb seregem és hazám katonáival sem, mint — borzadok kimondani is! — veletek, ellenségeivel szemben. (10) Ti fogtok előbb kardot rántani ellenem, nem én ellenetek, és ha csatára kerül a sor, nálatok szólal meg először a kürtjel, ti kezditek a csatakiáltást és a támadást. (11) Csak rajta, szánjátok rá magatokat arra, amire nem szánták rá magukat atyáitok és nagyatyáitok, sem azok, akik kivonultak a Szent Hegyre, sem azok, akik később megszállták az Aventinust.! (12) Várjátok meg, amíg, mint egykor Coriolanushoz, mindegyikőtök elé zilált hajjal vonul majd a Városból anyátok és hitvesetek. Akkor a volscus seregek veszteg maradtak, mert egy római volt a vezérük, de ti, egy római hadsereg, nehogy abbahagyjátok ezt az istentelen háborút! (13) Te, Titus Ouinctius — bármilyen szerepet töltesz is be náluk, akár önként, akár kényszerből —, ha csatára kerül a dolog, vonulj vissza a leghátsó vonalba, mert még mindig becsületesebb dolog megszaladni polgártársaid elől, mint hazád ellen harcolni. (14) Most helyesen és becsületesen teszed, hogy béketárgyalásunkon az elsők között állsz, és tolmá! Kr. e. 494-ben vonult ki a köznép a Szent Hegyre (II. 32.), és Kr. e. 449-ben foglalták el a plebejus katonák az Aventinust (III. 50.). 462
