Oldal 463 [463]
, Katonák — mondta —, amikor elindultam a Városból, csak arra kértem a hal¬
hatatlan isteneket, a ti isteneiteket, az államéit és az enyéimet, csak azért a kegyért
esedeztem hozzájuk, hogy ne győzelmet adjanak nekem fölöttetek, hanem
a veletek való kiegyezés dicsőségét. (5) Volt és lesz elég alkalmunk, hogy hábo¬
rús dicsőséget szerezzünk; most a békére kell törekednünk. Imámat, amellyel
a halhatatlan isteneket kérleltem, ti teljesíthetitek, (6) ha hajlandóak vagytok
belegondolni, hogy nem samnis, nem volscus, hanem római földön táboroztok!
A dombok, amelyeket láttok, hazátok dombjai, hogy ez a hadsereg a ti polgár¬
társaitokból áll, én pedig a ti consulotok vagyok, akinek vezetésével és jósjeleivel
tavaly kétszer vertétek szét a samnisok légióit, kétszer vettétek be rohammal
táborukat. (7) Katonák! Én az a Marcus Valerius Corvus vagyok, aki jótétemé¬
nyekkel és nem önkényeskedéssel bizonyítottam előttetek nemességemet, aki
sosem kezdeményeztem ellenetek egy zsarnoki törvényt, egy kegyetlen senazusi
határozatot sem, és amikor hatalom volt a kezemben, mindig szigorúbb voltam
magamhoz, mint hozzátok. (8) Es ha valakinek joga van, hogy büszke legyen
nemzetségére, bátorságára, méltóságára és tisztségeire, nos, én olyan ősöktől
származom, olyan bizonyságát adtam bátorságomnak, és olyan fiatalon nyertem
el a consulságot, hogy 23 évesen consul lévén nemcsak a köznéppel, de még az
atyákkal szemben is dölyfösen viselkedhettem volna. (9) De hallottatok-e olyas¬
miről, hogy bármi sértőbbet mondtam vagy tettem volna consulként, mint #ri¬
bunus koromban? Ilyen szellemben viseltem kétszer egymás után a cozsuA tiszt¬
séget, és a dictazori teljhatalmat is így fogom gyakorolni: nem leszek elnézőbb
seregem és hazám katonáival sem, mint — borzadok kimondani is! — veletek,
ellenségeivel szemben. (10) Ti fogtok előbb kardot rántani ellenem, nem én
ellenetek, és ha csatára kerül a sor, nálatok szólal meg először a kürtjel, ti kez¬
ditek a csatakiáltást és a támadást. (11) Csak rajta, szánjátok rá magatokat arra,
amire nem szánták rá magukat atyáitok és nagyatyáitok, sem azok, akik kivo¬
nultak a Szent Hegyre, sem azok, akik később megszállták az Aventinust.! (12)
Várjátok meg, amíg, mint egykor Coriolanushoz, mindegyikőtök elé zilált haj¬
jal vonul majd a Városból anyátok és hitvesetek. Akkor a volscus seregek veszteg
maradtak, mert egy római volt a vezérük, de ti, egy római hadsereg, nehogy
abbahagyjátok ezt az istentelen háborút! (13) Te, Titus Ouinctius — bármilyen
szerepet töltesz is be náluk, akár önként, akár kényszerből —, ha csatára kerül
a dolog, vonulj vissza a leghátsó vonalba, mert még mindig becsületesebb dolog
megszaladni polgártársaid elől, mint hazád ellen harcolni. (14) Most helyesen
és becsületesen teszed, hogy béketárgyalásunkon az elsők között állsz, és tolmá¬
! Kr. e. 494-ben vonult ki a köznép a Szent Hegyre (II. 32.), és Kr. e. 449-ben foglalták
el a plebejus katonák az Aventinust (III. 50.).
462