Oldal 457 [457]
miután megszálltuk ezt a helyet, bár erre bőven lett volna ideje nappal. Ha így
ki tudtátok játszani, amíg figyelt és éber volt, álmában éppen így be kell hogy
csapjátok, sőt nincs is más választásotok. (7) Mostani helyzetünkben ugyanis
nem is annyira egy tervvel állok elő, inkább rámutatok az egyetlen megoldásra.
(8) Hisz nincs mit mérlegelni azon, hogy itt maradjatok-e vagy elvonuljatok:
a szerencse semmit nem hagyott meg nektek a fegyvereken és a fegyvereket nem
feledő elszántságon kívül; ha pedig jobban félünk a vastól, mint férfiakhoz és
rómaiakhoz illik, végez majd velünk az éhség és a szomjúság. lehát egyetlen
menekvés van: kitörni innen és elvonulni. (9) Ezt vagy nappal, vagy éjszaka kell
végrehajtanunk. (10) Tessék, ez sem vitás kérdés: ha megvárjuk a reggelt, semmi
remény arra, hogy az ellenség nem vesz körül bennünket összefüggő sánccal és
árokkal — míg most, mint látjátok, csak a testükkel mint megannyi célponttal
kerítették be a dombot. Márpedig ha az éjszaka alkalmas a kitörésre — és valóban
az —, akkor erre minden bizonnyal az éjszakának ez az órája a legmegfelelőbb.
(11) A második őrségváltás jelére gyűltetek össze: a halandókat ekkor nyűgözi
a legmélyebb álom. Alvók között hatoltok majd át, és vagy csendben ki tudjátok
őket játszani, hisz semmit sem gyanítanak, vagy ha észrevesznek, váratlan csa¬
takiáltással kelthettek bennük rémületet. (12) Csak kövessetek, ahogy eddig; én
pedig a szerencsét fogom követni, amely ide vezetett. Azok, akik tervemet
célravezetőnek tartják, most sétáljanak át a jobb oldalra."
36.
(1) Mindnyájan jobb oldalra álltak, és követték Deciust, aki az ellenséges őrsé¬
gek között, a nem ellenőrzött területen át vezette őket. (2) Már a tábor közepén
túl jártak, amikor az egyik katona, miközben átlépkedett az alvó őrök fölött,
megbotlott egy pajzsban, és az megzördült. Az őr erre felébredt, felrázta a szom¬
szédját, és talpra ugorva fellármázták a többieket is, de sejtelmük sem volt, ki jár
ott, barát-e vagy ellenség, a dombot megszállók próbálnak-e kitörni, vagy a consul
foglalta el a tábort. (3) Decius, miután nem maradhattak többé észrevétlenek,
csatakiáltást vezényelt, amivel az álomtól kábult samnisokat még úgy halálra is
rémítette, hogy ijedtükben nem tudtak sem azonnal fegyvert ragadni, sem fel¬
tartóztatni, sem üldözőbe venni őket. (4) A római csapat, lekaszabolva az útjába
kerülő őröket, a megzavarodott és ide-oda futkosó samnisok között átvágta
magát a consul táboráig.
(5) Az éj még messze nem ért véget, és már biztonságban tudhatták magukat.
Decius ekkor így szólt hozzájuk: , Dicsőség nektek, hős római katonák! Utatokat
oda és vissza magasztalni fogja minden évszázad. (6) De ahhoz, hogy hősiessé¬
getek szembetűnő legyen, nappal és napfény kell, és ti nem azt érdemlitek, hogy
456