(3) Ugyanez a külső és belső nyugalom uralkodott Titus Manlius Torguatus
és Gaius Plautius consulsága idején is [1347]. Csak annyi történt, hogy a kamatot
a kölcsönösszeg egytizenketted részéről egyhuszonnegyedre mérsékelték, és
elrendelték, hogy az adósság negyedrészét azonnal ki kell egyenlíteni, a többit
pedig három év alatt egyenlő részletekben kell letörleszteni. (4) Még így is
tönkrement a köznép egy része, mert a senazus inkább törődött azzal, hogy
fenntartsa a hitel iránti általános bizalmat, mint a magánemberek gondjaival.
A legfőbb könnyebbség az volt, hogy nem nehezedett az emberekre az adó és
a sorozás terhe.
(5) Két évvel azután, hogy a volscusok újjáépítették Satricumot, másodízben
választották consullá Marcus Valerius Corvust, tiszttársa pedig Gaius Poetelius
lett [346]. Minthogy Latiumból az a hír érkezett, hogy antiumi követek járják
körbe a latin népeket, és háborúra uszítanak, Corvus azt a megbízatást kapta,
hogy támadja meg a volscusokat, mielőtt még számban gyarapodna az ellenség
— így harcra kész seregével Satricum alá vonult. (6) Mivel itt az antiumiak és
más volscusok már korábban összevonták csapataikat arra az esetre, ha támadás
érkezik Rómából, a két fél lelkébe ivódott régi gyűlölet nem engedte, hogy a
csatával késlekedjenek. (7) A volscusok — akiknek mindig inkább csak a háború
újrakezdésére terjedt ki a harciassága, annak végigküzdésére már nem — veresé¬
get szenvedtek, és rendezetlen sorokban Satricum falai mögé menekültek. De
még a falak védelmében sem bíztak eléggé, így amikor a rómaiak körülzárták
a várost, és már-már elfoglalták létráikkal, mintegy 4000 katona adta meg magát,
nem számítva a nem harcolók nagy tömegét. (8) A rómaiak lerombolták és
felgyújtották a várost, csak Matuta Anya szentélyét kímélték meg a tűztől.
A zsákmány teljes egészében a katonáké lett, kivéve a 4000 harcost, aki megadta
magát; ezeket a consul a diadalmenetben kocsija előtt megláncolva vonultatta
fel, majd eladta őket, és az összegyűlt tekintélyes összeget a kincstárnak juttat¬
ta. (9) Egyesek azt írják, hogy ez a fogolysereg rabszolgákból állt, ami valószínűbb
is, mint az, hogy a meghódoltakat adták el.
28.
(1) Ezek után a consulok után Marcus Fabius Dorsuo és Servius Sulpicius
Camerinus lépett hivatalba [345]. (2) Most az auruncusok ellen kezdődött
háború egy váratlan rablóportyájuk miatt. A rómaiak attól féltek, hogy a tett
ugyan egyetlen népé, de a terv a latinság közös terve, ezért mintha Latium máris
fegyverben állna, diczazort neveztek ki, Lucius Furiust, aki Gnaeus Manlius
Capitolinust jelölte ki lovassägi föparancsnokkä. (3) Mint komoly veszedelem¬