Page 445 [445]
séghelyzetében csak rablásból élhet, eléggé meg tudja fékezni azzal, ha a zsák¬
mányszerzésben megakadályozza.
26.
(1) Míg az állandó táborban a rómaiak békésen töltötték az előőrsszolgálatot,
előlépett egy hatalmas termetű, feltűnő fegyverzetű gall harcos. Dárdájával
megdöngette pajzsát, mire mindenki elhallgatott, ő pedig tolmács útján kihívást
intézett a rómaiakhoz, hogy egyikük küzdjön meg vele párviadalban. (2) Volt
ott egy Marcus Valerius nevű fiatal katonai íribunus, aki úgy vélte, ő is van olyan
mélté erre a dicséségre, mint Titus Manlius volt, és miutan a consul beleegye¬
zését kérte, fegyveresen kilépett középre. (3) A halandók küzdelmét azonban
elhomályosította egy isteni beavatkozás. A támadásba lendülő római sisakjára
hirtelen egy holló telepedett, az ellenség felé fordulva. (4) A zribunus örömmel
elfogadta ezt az égből küldött jósjelet, majd felfohászkodott: akár isten, akár
istennő küldte neki a jósmadarat, álljon kegyes védelmezőként mellette. (5) Es
íme, bámulatos elmondani is: a madár nemcsak hogy ott maradt elfoglalt helyén,
hanem minden újabb összecsapásnál felröppent, és csőrével és karmaival az
ellenfél arca és szeme felé kapkodott. A gall a csodálatos jelenség láttán végül
annyira megrémült, hogy se nem látott, sem gondolkodni nem tudott, és Valerius
lekaszabolta. A holló pedig felrebbent, és napkelet felé eltűnt szem elől.
(6) Eddig mindkét fél előőrsei mozdulatlanul álltak a helyükön, ám mihelyt
a tribunus kezdte leszedni a fegyvereket megölt ellenfele holttestéről, a gallok
sem maradtak az állásukban, de a rómaiak még náluk is gyorsabban rohantak
a győzteshez. A gall harcos ott heverő teteme körül kitört csatározás véres üt¬
közetté fajult. (7) Most már a közeli elöörsökön ällomäsozö manipulusokon kívül
a mindkét oldalról előrohanó légiók is beavatkoztak a harcba. Camillus csatába
küldte katonáit, mondván: induljanak, bizakodva a fribunus gyözelme miatt és
az istenek oly nyilvánvaló segítségében. Rámutatva a zsákmányolt fegyverzettel
ékes ¢ribunusra, igy buzdította őket: , OO legyen a példaképetek, katonák, terítsé¬
tek le a gall sereget földön fekvő vezére köré!" (8) A csatában isten és ember
egyaránt megtette a magáét; végig nem volt kétes, milyen eredménnyel végződik
a harc, annyira érezte előre mindkét sereg, hogy a két harcos párviadala eleve
eldöntötte az ő küzdelmük sorsát is. (9) Az első csapatok között, amelyeknek
összecsapása a többieket is harcra tüzelte, öldöklő viadal folyt; a gallok seregének
többi része, mielőtt dárdavetésnyire is megközelítette volna az ellenséget, meg¬
futamodott. Előbb a volscusok területén és a Falernus-földön! szóródtak szét,
majd innen Apulia és az Adriai-tenger felé igyekeztek.
! Híres borvidék a Massicus-hegység aljában.
444