Page 440 [440]
OCR
tani a gyűlést, ha ott nem érvényesítik a Licinius-törvényt; a dictator viszont szilárdan kitartott amellett, hogy inkább véglegesen eltörli az államban a cozsuA tisztséget, de nem osztja meg az atyák és a köznép között. (2) Ezért miután a dictator a gyűlések állandó elhalasztása közepette lemondott tisztségéről, interregnumra került sor. Minthogy az interrexek ugy vették at az uralmat, hogy a köznép továbbra is acsarkodott az atyák ellen, a tizenegyedik inzerrexig tartott az állandó viszály. (3) A ¢ribunusok folyton azt hoztak fel, hogy a Liciniustörvényt oltalmazzák; a köznépnek azonban sokkal jobban fájt az adósságok egyre nyomasztóbbá váló terhe, és a magánjellegű gondok a közéleti harcokban törtek felszínre. (4) Az atyák végül megunták, és megparancsolták Lucius Cornelius Scipio interrexnek, hogy a consul/választó gyűlésen a békesség kedvéért vegye figyelembe a Licinius-törvényt. Publius Valerius Publicola mellé plebejus tiszttársat választottak: Gaius Marcius Rutilust [352]. (5) Ha már egyszer úgyis a megegyezésre hajlott a közhangulat, az új consulok szerették volna megkönnyíteni az adósok helyzetét is, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ez az egyetértés egyetlen akadálya. Az adósságok megfizetését állami üggyé tették, és ötös bizottságot választottak, amelyet — minthogy a pénzügyek rendezésével foglalkozott — banki ügyeket intéző bizottságnak neveztek el. (6) Ezek igazságos és lelkiismeretes működésükkel kiérdemelték a megtiszteltetést, hogy nevüket minden évkönyv megemlíti: Gaius Duillius, Publius Decius Mus, Marcus Papirius, Quintus Publilius és Titus Aemilius. (7) Ebben a rendkivül nehéz ügyben, amelyben rendszerint mindkét fél, de legalábbis az egyik mindig roszszul szokott járni, minden tekintetben visszafogottságot tanúsítottak, de főleg abban, hogy az állam számára a dolog költséget, de ne veszteséget jelentsen. (8) A kincstár ugyanis azoknak az adósságát, akik hanyagságuk, nem pedig rossz anyagi helyzetük miatt késtek a törlesztéssel, ha előzetesen biztosítékot kapott tőlük, a Forumon felállított asztaloknál kifizette, vagy pedig úgy egyenlítette ki, hogy vagyonukat méltányos áron felbecsülték. Így aztán nemhogy jogtalanság, de bármelyik érdekelt fél legkisebb panasza nélkül rendeződött rendkívül sok tartozás. (9) Ezután az etruszk háborútól való alaptalan riadalom hatására — az a hír érkezett ugyanis, hogy Etruria tizenkét népe összefogott — dictatort neveztek ki. Kinevezése a táborban történt, mert ide továbbították a consuloknak a senatus hatärozatät. Gaius Iulius lett a dictator, aki mellé Lucius Aemiliust rendelték lovassági főparancsnokul. Egyébként a határokon kívül teljes volt a nyugalom. 22. (1) Otthon a diczatornak az a kísérlete, hogy két patríciust választasson consullá, interregnumhoz vezetett. (2) A közbeeső időre megválasztott két interrex, Gaius 439
