Page 431 [431]
gúnyt belőlünk mindenféle gyalázkodással, amiért asszonyok módjára a sáncok
mögé bújunk, de te is, a saját fővezérünk. Úgy vélekedsz saját seregedről — és ez
még rosszabbul esik —, hogy nincs bátorsága, fegyvere, erős karja, és noha még
próbára sem tettél bennünket, úgy lemondtál rólunk, mintha csonkák és bénák
vezérének tartanád magad. (7) Hisz mi mással magyarázhatnánk, hogy te, a ve¬
terán hadvezér, a bátor harcos, most, mint mondani szokás, ölbe tett kézzel
üldögélsz? Bárhogy áll ugyanis a helyzet, inkább tűnik úgy, mintha te kételked¬
nél a mi bátorságunkban, nem pedig mi a tiédben. (8) De ha nem te döntöttél
így, hanem az állam, és minket az atyák valamely közös terve, nem pedig a gall
háború tart távol a Várostól és házi isteneinktől, kérlek, vedd úgy, hogy amit
most mondani fogok, nem a katonák szava a vezérhez, hanem a köznépé az
atyákhoz. Ki venné rossz néven, hogy ha nekik megvan a maguk elgondolása,
akkor a köznépnek is meglehet? (9) Katonák vagyunk, nem a rabszolgáitok,
minket háborúba és nem számkivetésbe küldtek! Ha valaki jelt ad és csatába
vezet, úgy harcolunk, mint férfiakhoz és rómaiakhoz illik, de ha nincs szükség
fegyvereinkre, inkább Rómában élveznénk a nyugalmat, nem a táborban. (10)
Mindez az atyáknak szól. Téged, fővezérünket mint katonáid kérünk: adj lehe¬
tőséget a harcra! Győzni akarunk, méghozzá a te vezetéseddel győzni, neked
nyerni ékes babérkoszorút, veled vonulni diadalmenetben a Városba, és öröm¬
ujjongás közepette a te kocsidat kísérve járulni a Legjobb és Leghatalmasabb
Iuppiter templomához." (11) Tullius szavai után felhangzott a tömeg könyör¬
gése; mindenünnen azt kiáltozták, adjon jelt, szólítsa őket fegyverbe.
14.
(1) A dictatornak az volt ugyan a véleménye, hogy az alapjában jó szándékú
vállalkozás a jövőre nézve nem elfogadható példával szolgál, mégis megígérte,
hogy teljesíti a katonák kérését. Majd Tulliust félrevonva megkérdezte, miféle
eljárás ez, és hogy fér össze a katonai fegyelemmel. (2) Tullius nyomatékosan
kérte a dictafort: ne gondolja róla, hogy megfeledkezett a katonai fegyelemről
és arról, hogy mivel tartozik önmaga vagy a főparancsnok tekintélyének. Nem
tagadhatta meg — mondta -, hogy élére álljon a felizgatott tömegnek, amely
rendszerint felbujtóihoz hasonló, nehogy olyasvalaki kerüljön az élre, amilyen
vezetőket egy forrongó sokaság szokott választani. (3) Ő semmiben sem cselek¬
szik majd a fővezér szándéka ellen, annak viszont nagyon kell ügyelnie, hogy
ura maradjon seregének. A fellángolt szenvedélyeket nem lehet tovább várakoz¬
tatni; ha a dictator nem teszi meg, 6k maguk valasztjak majd meg a csata helyét
és idejét.
(4) Miközben így beszélgettek, a sáncok előtt egy gall el akart hajtani néhány
ott legelésző állatot, de két római elvette tőle azokat. A gallok kőzáport zúdí¬
430