Oldal 429 [429]
ba kerül, visszahúzódtak a városba: hát ezt látták a rómaiak méltónak arra, hogy
diadalmenettel jutalmazzák! (11) Nos, hogy ne tartsák olyan bámulatos hőstett¬
nek, ha egy kis csetepatét rendeznek az ellenség kapujában, látnak majd még
sokkal nagyobb ijedelmet, de a saját falaik előtt!
12.
(1) Így is lett. A következő évben [359], Marcus Popillius Laenas és Gnaeus
Manlius consulsága idején seregük Tiburból a kora éjszaka csendjében támadás¬
ra készen Róma alá vonult. (2) A váratlan esemény, az éjszakai riadalom nagy
rémületet keltett az álmukból felvett polgárok között, ráadásul a legtöbben azt
sem tudták, kik a támadók és honnan jöttek. (3) Mégis gyorsan fegyverbe kiál¬
tottak mindenkit, a kapuk elé kivonultak az előőrsök, a falakra a védősereg.
Amikor hajnalban kiderült, hogy csak a tiburiak állnak a falak alatt maroknyi
seregükkel, a consulok a két kapun kitörve közrefogták a már-már a falak meg¬
mászására készülő támadókat. (4) Mindjárt kitűnt, hogy azok inkább a megle¬
petés erejében, mint bátorságukban bizakodva merészkedtek ide, mert a róma¬
iak első rohamának is alig tudtak ellenállni. Egyébként Rómában mindenki úgy
vélte, hogy a támadás még jól is jött, hiszen a közvetlen közelben fenyegető
háborútól való félelem elnyomta az atyák és a köznép már-már kitörőben lévő
viszálykodását.
(5) A következő évben [358] egy másik ellenséges támadás jött, amely sokkal
nagyobb rémületet keltett a földeken, mint a Városban. (6) A targuiniibeliek
pusztítva vonultak át Róma területein, főként az Etruriával határos részeken, és
miután a rómaiak eredménytelenül követeltek kártérítést, az új consulok, Gaius
Fabius és Gaius Plautius a nép határozatából háborút üzentek nekik. Ezt a há¬
borút Fabius vezette, Plautiusnak a hernicusok jutottak.
(7) Közben egyre több hír érkezett a gallok hadi készülődéséről is. De ennyi
fenyegetés közepette vigaszul szolgált, hogy a latinok békét kértek, amelyet meg
is kaptak, és a régi szerződés alapján, amelyet éveken át nem tartottak meg, most
megint sok csapatot küldtek a rómaiaknak. (8) Minthogy Róma védelme erre
az erősítésre támaszkodott, kevésbé hatott ijesztően a hír, hogy a gallok máris
Praenestébe érkeztek, majd Pedum környékén ütöttek tábort. (9) Rómában úgy
döntöttek, hogy meg kell tenni dictatornak Gaius Sulpiciust, és Gaius Plautius
consul, akit ezért hívtak haza, meg is tette. A dictator mellett a lovassági főpa¬
rancsnok Marcus Valerius lett. Vezetésükkel a két consu/ seregéből kiválogatott
csapatok indultak meg a gallok ellen.
(10) A háború jobban elhúzódott, mint bármelyik fél szerette volna. Kezdet¬
ben csak a gallok szerettek volna mindenáron megütközni, később a fegyverre
és harcra szomjazó rómaiak már felül is múlták ellenfelüket szilajságban. (11)
428