Seite 413 [413]
jósjeleket kérni, amit a plebejusok még saját tisztségeik betöltésénél sem tesznek
meg.! (7) Tehát, aki plebejus consulokat valaszt, és elveszi az atyäktöl a jösjelkeres
kizárólagos jogat, az tulajdonképpen az egész államot fosztja meg ezektől a szer¬
tartäsoktöl. (8) Tegyek csak güny tärgyävä a szertartásokat, mondván: 3 És akkor
mi van, ha a szent csirkék nem esznek, ha vonakodva jönnek ki a ketrecükböl,
ha baljós madárhang hallatszik"x? Apróságok ezek, de őseink éppen azzal tették
hatalmassá az államot, hogy nem becsülték le az ilyen apróságokat. (9) Mi el¬
lenben, mintha már nem is volna szükségünk az istenek békéjére, minden szer¬
tartásukat megszentségtelenítjük. Nos, hát akkor válasszuk meg bármelyik jött¬
mentet pontifexnek, augurnak, aldozékiralynak,* Iuppiter flamenjének a fovegét
is a fejébe nyomhatjuk akárkinek, csak ember legyen; az ancile pajzsokat, a titkos
szentélyt, az isteneket és kultuszukat bízzuk rá azokra, akiknek mindezt a ke¬
zébe adni szentségtörés. (10) Hozzunk törvényt és válasszunk tisztségviselőket
jósjelkérés nélkül, az atyák jóváhagyása ne legyen szükségesé sem a centuriak,
sem a curiák gyűlésének határozataihoz, Sextius és Licinius pedig uralkodjanak
Róma fölött, miként Romulus és Tatius, csak mert szétosztogatják mások pén¬
zét és földjét. (11) Hiszen nincs édesebb érzés, mint másokat kifosztani! Az
persze eszükbe sem jut, hogy az egyik törvényükkel kietlen pusztasággá teszik
földjeinket, mert elűzik a birtokokról gazdáikat, a másikkal pedig minden em¬
beri közösség alapját, a hitelt semmisítik meg. (12) Mindezen okok alapján,
véleményem szerint, törvényjavaslataikat el kell utasítanotok. Az istenek fordít¬
sák jóra, amit tenni fogtok!"
! A szónok némiképp torzít a valóságon, hiszen a magántermészetű jósjelkérés mind a
patrícius, mind a plebejus családokban szokás volt.
2 Vö. IV. 2.
3 A jóslatkérés két szokásos formája. Különösen hadjáratok alkalmával figyelték, hogy
a szent csirkék hogyan esznek. Ha kiszaladtak ketrecükből, és mohón ettek, jó jelnek
számított, ha nem ettek, rossznak. (Így persze a jóslatot éheztetéssel vagy előzetes ete¬
téssel könnyen lehetett befolyásolni.) A madárjóslatoknál részben a madarak hangjából,
részben repüléséből jósoltak. — Livius iróniája, hogy éppen az az Ap. Claudius hozza
szóba a szent csirkék táplálkozását, akinek leszármazottja, P. Claudius Pulcher Kr. e.
249-ben, az I. pun háború idején a leghírhedtebb kihágást követte el ezzel a jóslási for¬
mával szemben: az étvágytalan madarakat a tengerbe dobatta, ,hogy ha nem esznek,
legalább igyanak". A csatát ezek után természetesen elvesztette. (Lásd a XIX. könyv
tartalmi összefoglalóját.)
: Vö. II. 2. 1.
5 Vesta templomában, ahol egyéb ereklyék mellett a Palladiumot is őrizték.
§ A népgyűlés határozata csak az atyák jóváhagyásával vált érvényessé, bár ez a hozzájá¬
rulás később teljesen formálissá vált (I. 17. 9).
412