Page 402 [402]
OCR
A Városból olyan gyorsan, amint ezt a római nép hűsége megkívánta, sereget küldtek Tusculumba Lucius Quinctius és Servius Sulpicius katonai #ribunusok vezetésével. (9) Tusculum kapuit zárva találták, a latinokat pedig egyszerre ostromlókhoz és ostromlottakhoz illő lelkiállapotban: egyfelől Tusculum falait védték, másfelől a fellegvárat ostromolták, rettegést keltettek, de rettegtek maguk is. (10) A rómaiak érkezése mindkét fél hangulatát egy csapásra megváltoztatta. A tusculumiak lelkében a szörnyű félelmet kitörő lelkesedés váltotta fel, a latinok viszont a szilárd reménység helyett, hogy ha már a várost megszállva tartják, a fellegvárat is hamarosan elfoglalják, majdnem reménytelen helyzetük tudatára ébredtek. (11) Felhangzott a várban a tusculumiak csatakiáltása, amelyre a római sereg sokkal mennydörgőbb kiáltása felelt. A latinok két tűz közé kerültek: nem tudtak ellenállni a magaslatról lezúduló tusculumiak rohamának, és nem tudták elkergetni a falakon felnyomuló és a kapuk zárait feszegető rómaiakat sem. (12) Először a létrákon felmászva elfoglalták a falakat, majd áttörték a kapuk zárait. A két oldalról, szemből és hátulról fenyegető ellenség között a latinoknak nem maradt erejük a harcra, de menekülni sem tudtak hová, így aztán mind egy szálig levágták őket. A római sereg, miután Tusculumot visszaszerezte az ellenségtől, hazatért Rómába. 34. (1) Amennyire teljes nyugalom uralkodott Rómán kívül mindenütt — hála az ebben az évben elért katonai sikereknek —, a Városban annyira fokozódott napról napra az atyák hatalmaskodása és a köznép nyomora. Utóbbit ugyanis könyörtelenül fizetésre kényszerítették, és épp ezzel vették el tőle a lehetőséget, hogy adósságait kiegyenlítse." (2) Ha pedig már nem maradt vagyona, amelyből fizethetett volna, elítélték, szolgává tették, és így becsületével és saját személyével kellett hitelezőjét kielégítenie; a törlesztés helyébe a büntetés lépett. (3) Kiszolgáltatottságuk tudatában olyan reménytelenség vett erőt nemcsak a köznép alacsony sorú tagjain, de vezetőin is, hogy egyetlen erélyes és tettre kész férfinak sem volt kedve, hogy a patríciusokkal együtt megpályázza a katonai tribunusi tisztséget — pedig eddig oly hevesen küzdöttek ennek lehetőségéért —, (4) sőt még a plebejusoknak fenntartott hivatalokra sem pályáztak. Ezért úgy látszott, hogy az atyák végérvényesen visszaszerezték azokat a tisztségeket, amelyek csak néhány éve nyíltak meg a plebejusok előtt. (5) De hogy a másik ! A hitelezők határidőre behajtották adósuktól a pénzt, aki sokszor csak úgy tudott törleszteni, hogy újabb kölcsönt vett fel, így az adósság egyre halmozódott. 401
