Oldal 394 [394]
várakozással ellentétben Lucius Furiust választotta. (6) Önmérsékletével hely¬
reütötte a tiszttársa becsületén esett csorbát, és magának is nagy dicsőséget
szerzett.
A tusculumiakkal végül mégsem került sor háborúra: minthogy fegyverrel
nem voltak képesek ellenállni, állhatatos békével védték meg magukat a római
támadás ellen. (7) Amikor a rómaiak benyomultak területükre, nem ürítették ki
a sereg útjába eső helységeket, a földek művelését sem hagyták abba; a tógába
öltözött polgárok a nyitott városkapukon csapatostul vonultak ki a fővezérek
elé. A városból és a vidékről készségesen szállítottak élelmet a seregnek a tábor¬
ba. (8) Camillus tábort ütött a kapuk előtt, majd meg akarván tudni, vajon
ugyanaz a béke fogadja-e a falakon belül is, mint a földeken, benyomult a vá¬
rosba. (9) Az ajtókat tárva-nyitva találta, a nyitott boltokban ki volt rakva min¬
den áru, a kézművesek mind munkájukba merültek, az iskolák gyerekzsivajtól
voltak hangosak, a zsúfolt utcákon gyerekek és asszonyok siettek a dolguk után.
Sehol semmi jele nem volt félelemnek, de még a legcsekélyebb csodálkozásnak
sem. (10) Camillus vizsgálódó pillantással kutatta mindenfelé, hová lett a há¬
ború. Annak sem látta nyomát, hogy bármit is hirtelenjében eldugtak vagy ki¬
tettek volna szem elé: annyira a zavartalan, nyugodt béke képét mutatta minden,
hogy azt kellett hinnie, a háborúnak még a híre sem jutott el idáig.
26.
(1) Camillust lenyűgözte az ellenség türelme, ezért összehívatta senazusukat, és
így beszélt: , Tusculumiak! Eddig egyedül ti találtátok meg az igazi fegyvert és
az igazi erőt, amellyel a rómaiak haragjától megoltalmazhatjátok javaitokat. (2)
Menjetek Rómába a senazus elé, és az atyák majd eldöntik, büntetést érdemeltek-e
a múltért, vagy inkább bocsánatot a jelen miatt. Nem akarom magamnak kisa¬
játítani a nagylelkűségért az államnak járó hálát, én csak lehetőséget nyújtok,
hogy a senazus elé járuljatok, és az atyák belátása dönti majd el, eredményes lesz-e
kérésetek." (3) A tusculumiak megérkeztek Rómába. Amikor az atyák meglátták,
hogy nemrég még hűséges szövetségeseik senazusa leverten várakozik a Curia
előcsarnokában, tüstént szánalom fogta el őket, és máris inkább úgy hívatták be
azokat, ahogy vendégbarátokat, nem pedig ahogy ellenségeket szokás.
(4) A tusculumi dictator! igy beszelt: „Atyäk és összeírtak! Mi, akiknek meg¬
üzentétek a háborút és akiket megtámadtatok, pontosan olyan fegyverzettel és
hadikészültséggel vonultunk ki vezéreitek és légióitok ellen, ahogy itt, a Curia
előcsarnokában állunk előttetek. (5) Ilyen volt és ilyen is lesz mindig a magunk
! Vö. III. 18. 2. Későbbi időkben a feliratok tanúsága szerint Iusculum főtisztviselői
aedilisek voltak.
393