Seite 391 [391]
(8) Miután négy, egyenként 4000 fős légiót sorozott, seregét másnapra a Porta
Esguilinához rendelte, és megindult Satricum ellen. A colonia megszállói, bízva
jelentős számbeli fölényükben, minden félelem nélkül várták. (9) Amikor ész¬
revették a közeledő rómaiakat, tüstént kivonultak és csatarendbe álltak, hogy az
első adandó alkalommal döntő ütközetet kényszerítsenek ki: azt hitték, így az
ellenség emberhátrányát egyetlen reménye, rendkívüli hadvezérének képességei
sem tudják ellensúlyozni.
23.
(1) Hasonló harci kedv fűtötte a római sereget és másik vezérét is, csak egyetlen
férfiú megfontoltsága és parancsa akadályozta meg, hogy azonnal megkockáz¬
tassák a döntő összecsapást: Camillus a háború elhúzásával kereste az alkalmas
pillanatot, hogy erőit ésszel is megtámogassa. (2) Annál inkább felbátorodott
az ellenség: nem érte be azzal, hogy saját tábora előtt állította fel csatarendjét,
hanem a síkság közepéig előrenyomult, hadijelvényeit majdnem az ellenség
sáncáig vitte előre, és gőgös elbizakodottsággal fitogtatta harci erejét. (3) Nehezen
viselte mindezt a római sereg, de még nehezebben Lucius Furius, a másik ka¬
tonai fribunus, aki már kora és személyisége folytán is büszke ember volt, ráadá¬
sul fűtötte a legbizonytalanabb dolgokból önbizalmat merítő tömeg reményke¬
dése. (4) Így az egyébként is harci lázban égő katonaságot tovább ingerelte, és
igyekezett vezértársa tekintélyét gyengíteni — minthogy mást nem tudott ellene
felhozni, a korára hivatkozva. A háború az ifjaknak való — mondogatta —, a harci
kedv a testtel együtt virul és hervad el. Lám, az egykor oly félelmetes harcosból
halogató lett: (5) aki hajdan, amint megérkezett, egyetlen rohammal vett be
tábort, várost, most a sáncok mögé bújva tétlenkedik. Pedig mitől várja, hogy
saját ereje megnövekedjen, az ellenség pedig meggyengüljön? (6) Miféle alka¬
lomtól, időponttól, milyen cselvetésre alkalmas helytől Öreg ő már, elgondo¬
lásaiból hiányzik a tűz és mozgékonyság. (7) De hát Camillus eleget élt, elég
dicsőséget is szerzett. Mire jó tűrni, hogy egyetlen ember halandó testével együtt
elöregedjen a halhatatlansägra rendelt ällam ereje is?
(8) E szavakkal megnyerte magának az egész tábort, és amikor már minden¬
felől a csatát követelték, így szólt: , Marcus Furius, nem állhatunk ellen katoná¬
ink követelésének, az ellenség pedig, amelynek bátorságát késlekedésünkkel csak
fokoztuk, már kibírhatatlan gőggel űz csúfot belőlünk. Engedj hát, hisz egyedül
vagy mindenki ellenében, és add fel a saját tervedért folytatott harcot, hogy
hamarabb nyerd meg a háborút."
(9) Erre Camillus így felelt: Azokban a háborúkban, amelyeket addig a napig
egyedül vezetett, sem neki magának, sem a római népnek nem lehetett panasza
az ő szerencséjére vagy döntéseire. Jól tudja, hogy most van egy vezértársa, aki
390