Oldal 387 [387]
OCR
(4) Ekkor a consuli hatáskörű íribunusok és a népíribunusok — akik belátva, hogy a közös szabadsággal együtt az ő hatalmuk is végveszélyben forog, alárendelték magukat a senazusnak — közösen megtanácskozták a szükséges intézkedéseket. (5) Miután senkinek sem volt más ötlete, mint az erőszak és a gyilkolás, amely azonban nyilvánvalóan hatalmas összeütközéssel járt volna, felszólaltak Marcus Menenius és Quintus Publilius népzribunusok: (6) , Miért képzeljük ezt a harcot az atyák és a köznép küzdelmének, holott valójában az egész állam áll szemben egyetlen kártékony polgárával? Miért támadjuk a köznépet is vele együtt, holott biztonságosabb lenne éppen a köznép segítségével megtámadni őt, hogy végül saját erejének súlya nyomja agyon? Az a tervünk, hogy törvénybe idézzük. (7) Semmi sem olyan népszerűtlen, mint a királyi hatalom. Ha a tömeg belátja, hogy nem ellene folyik a küzdelem, ha védőkből bírákká tesszük őket, mihelyt a köznépből való vádlók néznek szembe egy patrícius vádlottal, és nyilvánvalóvá válik a vád, hogy király akart lenni, akkor máris saját szabadságuk lesz az első, ami mellett kiállnak." 20. (1) Mivel a tervet mindenki helyeselte, törvénybe idézték Manliust. Ez a fordulat először felkavarta a köznépet, különösen amikor csak a vádlottat látták gyászruhában, (2) és nemcsak az atyák közül nem öltött gyászt vele senki, de rokonai, sőt még fivérei, Aulus és Titus Manlius sem. Pedig — mondogatták — eddig még sosem akadt rá példa, hogy ha valaki ekkora veszélybe került, ne vettek volna gyászruhát a hozzá legközelebb állók is. (3) Amikor Appius Claudiust fogságba vetették, ellensége, Gaius Claudius és az egész Claudius nemzetség gyászba öltözött; de most mind összefogtak, hogy megsemmisítsék ezt a népszerű férfit, az elsőt, aki az atyák közül a köznéphez pártolt. (4) Egyetlen szerzőnél sem találok adatot arra, hogy a tárgyalás napján vádlói a nagy tömeggyűlések összehívásán, a lázító beszédeken, a vesztegetésen és a valótlan vádaskodáson kívül miféle, ténylegesen a királyi hatalom vádjához kapcsolódó dolgokat hoztak fel ellene. (5) Bizonyos vagyok abban, hogy nem lehettek jelentéktelen vádak, hiszen a köznép az ítéletet pusztán a tárgyalás helye, nem az ügy miatt halasztotta későbbre. Nem árt feljegyezni az utókor okulására, hogy a királyság megszerzésére irányuló aljas törekvése fényében mennyi nagy tette tűnt fel nemcsak rossz, hanem egyenesen gyűlöletes színben. (6) Azt mondják, közel 400 olyan embert vonultatott fel, akiknek kamatmentes kölcsönt adott, akiknek jószágát nem engedte elárverezni, és akiket megmentett attól, hogy rabszolgasorsra ítéljék őket. (7) Dicső haditetteit nemcsak ! Verginia halálának kapcsán - vö. III. 58. 1-4. 386
