Oldal 385 [385]
OCR
18. (1) Miközben Manlius mozgalma kezdett új erőre kapni, az év vége felé megtartották a választási gyűlést, és Servius Cornelius Maluginensist (másodszor), Publius Valerius Potitust (másodszor), Marcus Furius Camillust (ötödször), Servius Sulpicius Rufust (mäsodszor), Gaius Papirius Crassust és Titus Ouinctius Cincinnatust (másodszor) választották meg consuA hatáskörű katonai ribunusnak [384]. (2) Az év elején a szomszédokkal béke volt, ami az atyáknak és a köznépnek egyaránt kapóra jött; a köznépnek azért, mert nem szólította el a sorozás, és így remélte, hogy hatalmas vezére segítségével kiharcolhatja adósságai elengedését; az atyáknak azért, mert semmiféle külső fenyegetés nem vonta el figyelmüket a belső bajok orvoslásáról. (3) Minthogy mindkét fél szenvedélyei egyre magasabbra csaptak, közel volt az összeütközés. Manlius a házába hívta a plebejusokat, vezetőikkel éjjel-nappal felforgató terveiről tanácskozott; sokkal több vállalkozó kedv és bosszúvágy élt benne, mint azelőtt. (4) Bosszúvágyát szította a nemrég elszenvedett szégyen, mert lelke nem volt hozzászokva a megaláztatáshoz; elbizakodottságát pedig növelte, hogy a dictator nem mert úgy elbanni vele, ahogy annak idején Cincinnatus Quinctius bant el Spurius Maeliusszal, és hogy a bebörtönzése miatt támadt gyűlölet elől nemcsak a dictatornak kellett azzal kitérnie, hogy hatalmáról lemondott, de a senazus sem bírta sokáig. (5) Ezek miatt önhittséggel és egyszersmind elkeseredéssel eltelve így szította a köznép amúgy is izzó haragját: , Mikor ébredtek végre tudatára saját erőtöknek? Hiszen a természet még az állatoknak is megadta önnön erejük tudatát! Legalább számoljatok utána, hányan vagytok ti, hányan ellenségeitek! (6) De még ha mindegyikőtökre egy-egy ellenfél jutna, akkor is biztos vagyok benne, hogy ti küzdenétek keményebben a szabadságért, mint ők a zsarnokságért. Ahányan kôrülvettetek egy-egy patrénust chenseiként, most egyetlen ellenséggel szemben lesztek annyian. (7) Csak villantsátok fel a háború lehetőségét, és megkapjátok a békét. Hadd lássák, hogy el vagytok szánva az erőszakra, és önként engednek jogaikból. Vagy bátran cselekedtek együtt, vagy egyenként tűrtök el mindent. Meddig várjátok még tőlem a segítséget? (8) En ugyan senkit sem fogok cserbenhagyni, de azon legyetek, hogy engem se hagyjon cserben a szerencse. Én, a ti oltalmazótok, amikor ellenfeleim úgy akarták, egyszerre egy senki lettem, és ti mind csak néztétek, hogyan hurcolnak fogságba engem, aki egyenként mentettelek meg titeket a fogságtól. (9) Es mire számíthatnék, ha ellenségeim még többre is vetemednének? Várjam meg, amíg úgy végzem, mint Cassius és Maelius? Nagyon helyes, hogy elborzadva kidltjatok: »Azt nem engedhetik az istenek!« Igen 4m, csakhogy 6k nem fognak az én kedvemért leszállni az égből. Benneteket kellene arra késztetniük, hogy ne hagyjátok, mint ahogy engem is arra késztettek, akár fegyvert, akár tógát viseltem, hogy megvédjelek 384
