Oldal 380 [380]
14.
(1) A dictator továbbra is állandó táborban tartotta hadseregét, mert egy pilla¬
natig sem kételkedett, hogy az atyák hadba fogják küldeni az említett népek
ellen;! de az otthon támadt, sokkal nagyobb veszély hazaszólította Rómába, ahol
napról napra terjedt a vezető személye miatt a szokottnál félelmetesebb lázadás.
(2) Marcus Manlius ugyanis már nemcsak szónokolt, hanem cselekedett is,
látszólag a nép érdekében, valójában — ahogy bárki észrevehette, aki a mögöttes
szándékot figyelte — azért, hogy felkelést szítson. (3) Amikor meglátta, hogy egy
centuriót, aki haditetteivel sok dicsőséget szerzett, adósságai miatt elítélnek,
megbilincselnek és elvezetnek, csapatával a Forum kellős közepén odarontott,
rátette a kezét," és nagy hangon emlegetve az atyák gőgjét, az uzsorások szívte¬
lenségét, a köznép szenvedéseit, a férfi hőstetteit és balsorsát, (4) kijelentette:
, Bizony hiába mentettem volna meg saját kezemmel a Capitoliumot és a fel¬
legvárat, ha elnézném, hogy polgártársamat és bajtársamat, mintha a győztes
gallok kezébe esett volna, bilincsbe verve szolgaságra hurcolják! (5) Ezután
a nép színe előtt megfizette a cenzurio tartozását a hitelezőnek, majd ,mérleggel¬
bronzzal" szabadnak nyilvánította az adóst," aki azért könyörgött istenekhez és
emberekhez, hogy jutalmazzák meg ezért Marcus Manliust, az ő szabadítóját,
a római köznép gondoskodó atyját. (6) Azzal elvegyült a lázongó tömegben, és
a lázongást maga is tovább tüzelte. Veiinél, a gall és egyéb háborúkban kapott
sebeit mutogatta, mondván: (7) Amíg katonáskodott, majd helyreállította feldúlt
otthonát, maga alá temette őt az adósság, mert bár a tőkének már többszörösét
fizette vissza, a minduntalan a tőkére halmozódó kamatokat már nem tudta
törleszteni. (8) Az, hogy láthatja a napfényt, a Forumot és polgártársai arcát,"
mind Marcus Manlius érdeme; neki köszönheti mindazt, amiért mások a szü¬
leiknek hálásak, és neki szenteli mindazt, amit testi erejéből, életéből, véréből
még megmaradt; minden kötelék, amely eddig hazájához, az állam és háza vé¬
dőisteneihez fűzte őt, most ehhez az egyetlen emberhez kapcsolja.
(9) Amikor az ilyen szavaktól lázba jött köznép már egyetlen embernek a híve
volt, ő újabb, az egész helyzet felkavarására még alkalmasabb vállalkozásba
kezdett. (10) Veii környékén lévő földbirtokát, apjától örökölt vagyonának leg¬
! A senatus maga nem üzenhetett hadat, határozata csak javaslat jellegű volt, amelyről végső
soron a comitia centuriata döntött.
? Manlius ezzel a letartóztatás gesztusát fordítja visszájára.
: Az adósság kiegyenlítésének hivatalos módja az volt, hogy az adós öt tanú előtt kijelentette:
, Feloldom magamat a neked való tartozás alól ezzel a bronzzal és mérleggel" — majd
a pénzt a mérleghez érintette, aztán átadta a hitelezőnek. (A pénz ebben a korban még
nem érme, hanem bronzrúd volt, amelynek értékét a súlya határozta meg.)
! Vagyis nem zárják börtönbe, és nem veszti el polgári jogait.
379