Seite 377 [377]
11.
(1) A következő évben — amikor Aulus Manlius, Publius Cornelius, Titus és
Lucius Quinctius Capitolinus, Lucius Papirius Cursor (másodszor) és Gaius
Sergius (másodszor) lett consuA hatáskörű zribunus [385 ] — veszedelmes háború
támadt a határokon kívül, és még veszedelmesebb lázongás otthon. (2) A hábo¬
rút a volscusok indították, amit a latinok és a hernicusok elpártolása is súlyos¬
bított. A lázongást pedig olyasvalaki szította, akitől a legkevésbé várhatták:
a patrícius születésű, hírneves Marcus Manlius Capitolinus.
(3) Iúláradó gőgjében a többi vezető patríciust lenézte, csak egyetlenegyre
irigykedett, a tisztségeivel, erényeivel egyaránt kitűnő Marcus Furiusra. Alig
tudta elviselni, hogy egyedül Camillus számít a tisztségviselők választásakor,
a hadseregben, (4) sőt már olyan magasra emelkedett, hogy azokat, akiket vele
azonos jósjelekkel választottak meg, nem tiszttársainak, hanem szolgáinak te¬
kinti.! Pedig ha az igazságnak megfelelően ítél az ember, Marcus Furius nem
tudta volna felszabadítani a hazát az ellenséges megszállás alól, ha ő, Marcus
Manlius nem menti meg előbb a Capitoliumot és a várat. (5) Sőt, Camillus
éppen az arany átvétele közben támadta meg a gallokat, amikor lélekjelenlétük
a béke reménye miatt már nem volt megfelelő, ő viszont akkor űzte le őket,
amikor fegyverben voltak, és már-már elfoglalták a várat. Ráadásul Camillus
dicsőségében minden katonája osztozik, aki vele együtt győzött, az ő győzelmé¬
ben viszont köztudottan senki más halandónak semmi része nem volt.?
(6) Efféle önhitt gondolatoktól felfuvalkodva — mivel ráadásul jelleme hibá¬
jából lobbanékony és féktelen is volt —, miután az atyák között nem tudta kivív¬
ni a szerinte őt megillető tekintélyt, (7) ő lett az első, aki az atyák közül átállt
a nép pártjára, megosztotta terveit a plebejus tisztségviselőkkel, vádakat szórt
az atyákra, próbálta megnyerni a köznépet, és immár a népszerűség vágyától,
nem pedig a józan észtől vezérelve inkább rendkívüli, semmint makulátlan
hírnévre törekedett. (8) Nem érte be a földosztási törvényekkel, a népzribunusi
lázítás örök eszközeivel, hanem megpróbálta aláásni a hitelbe vetett bizalmat,
gondolván: sokkal kegyetlenebb ösztönző az adósság, amely nemcsak jogfosz¬
tottsággal és nyomorral fenyeget, de fogsággal és láncokkal is rémíti a szabad
embert. (9) Az eladósodás valóban nagy méreteket öltött az építkezésekkel járó
kiadások miatt, amelyek még a gazdagokat is ugyancsak megviselik. Így az
önmagában is aggasztó volscus háború, amelyet a latinok és hernicusok elpár¬
tolása tetézett, jó ürügy volt, hogy megokolják, miért van szükség egy nagyobb
1 V6. VI. 6. 6-7.
? Livius elbeszéléséből (V. 47. 4-5) ez nem egészen így derül ki. Az, hogy Manlius teljesen
magának sajátítja ki a dicsőséget, már előre sejteti egyeduralmi szándékait.
376