Page 374 [374]
OCR
sem vehette el. (6) Így hát mindnyájan ugyanazok vagyunk, mint eddig, és mivel ugyanazt visszük magunkkal ebbe a háborúba is, mint az előzőkbe, ezért pontosan olyan eredményre is számíthatunk. Amikor az ellenséggel összecsaptok, mindkét fél azt teszi majd, amit megtanult és megszokott: ti győztök, ők meg szaladnak!" 8. (1) Ezután megadta a jelet, majd leugrott lováról, a hozzá legközelebb álló jelvényhordozót megragadta, és magával vonszolta az ellenség felé, így kiáltozva: , Vidd a jelvényt, katona!" (2) Látva, hogy Camillus, aki élemedett kora miatt már nehezen bírja a megerőltetést, az ellenség felé nyomul, mindannyian egyszerre rontottak előre csatakiáltást hallatva: , Kövesd a fővezért! (3) Sőt Camillus állítólag az ellenség sorai közé dobatott egy hadijelvényt, és a jelvények előtt küzdők hatalmas erővel vetették utána magukat, hogy visszaszerezzék; (4) ezzel vette kezdetét az antiumiak veresége, és a rémület az első vonalakról a tartalékosokra is átterjedt. (5) Nemcsak a római katonák rohama gyakorolt rájuk ilyen hatást, akiknek a harci kedvét feltüzelte vezérük jelenléte, hanem az is, hogy a volscusokat mindennél jobban megrémítette Camillus váratlanul feltűnő alakja. (6) Így bárhová ment is, a biztos győzelmet vitte magával. Ez különösen akkor lett nyilvánvaló, amikor egy hamarjában elkapott lovon a már-már meghátráló balszárnyra nyargalt, kezében egy nagy gyalogospajzzsal, és puszta megjelenésével helyreállította a csata egyensúlyát, hiszen ebből mindenki láthatta, hogy az arcvonal többi része győztes helyzetben van. (7) A csata már eldőlt, de az ellenséget nagy tömege akadályozta a menekülésben, ilyen hatalmas sokaság megsemmisítése pedig hosszan tartó öldöklést kívánt volna a fáradt római katonáktól. Ekkor egy hirtelen, hatalmas szélvihar kíséretében lezúduló zápor szakította félbe a harcot, vagy inkább a biztos győzelmet. (8) Visszavonulót fújtak, a rákövetkező éjszakán pedig, miközben a rómaiak békésen aludtak, a háború befejeződött. A latinok és a hernicusok ugyanis, miután gonosz terveik elnyerték méltó büntetésüket, faképnél hagyták a volscusokat és hazavonultak. (9) Amint a volscusok észrevették, hogy akiknek a segítségére számítva újrakezdték a háborút, azok most cserbenhagyták őket, táborukat otthagyva elvonultak, és Satricum falai közé vették be magukat. Camillus először nekilátott, hogy sánccal vegye körül őket, és töltéssel, ostromművekkel támadja meg a várost. (10) Miután azonban látta, hogy még ki sem törnek a munkák akadályozására, úgy gondolta, az ellenségben olyan kevés a harci kedv, hogy nem érdemes ilyen sokáig várni a győzelemre. Buzdító szavakat intézett katonáihoz, mondván: ne is gyötörjék magukat hosszadalmas sáncmunkákkal, mintha Veiit ostromolnák, hiszen a győzelem már a kezükben van - így hatalmas 373
