Oldal 374 [374]
sem vehette el. (6) Így hát mindnyájan ugyanazok vagyunk, mint eddig, és mivel
ugyanazt visszük magunkkal ebbe a háborúba is, mint az előzőkbe, ezért pon¬
tosan olyan eredményre is számíthatunk. Amikor az ellenséggel összecsaptok,
mindkét fél azt teszi majd, amit megtanult és megszokott: ti győztök, ők meg
szaladnak!"
8.
(1) Ezután megadta a jelet, majd leugrott lováról, a hozzá legközelebb álló jel¬
vényhordozót megragadta, és magával vonszolta az ellenség felé, így kiáltozva:
, Vidd a jelvényt, katona!" (2) Látva, hogy Camillus, aki élemedett kora miatt
már nehezen bírja a megerőltetést, az ellenség felé nyomul, mindannyian egy¬
szerre rontottak előre csatakiáltást hallatva: , Kövesd a fővezért! (3) Sőt Camillus
állítólag az ellenség sorai közé dobatott egy hadijelvényt, és a jelvények előtt
küzdők hatalmas erővel vetették utána magukat, hogy visszaszerezzék; (4) ezzel
vette kezdetét az antiumiak veresége, és a rémület az első vonalakról a tartalé¬
kosokra is átterjedt. (5) Nemcsak a római katonák rohama gyakorolt rájuk ilyen
hatást, akiknek a harci kedvét feltüzelte vezérük jelenléte, hanem az is, hogy
a volscusokat mindennél jobban megrémítette Camillus váratlanul feltűnő
alakja. (6) Így bárhová ment is, a biztos győzelmet vitte magával. Ez különösen
akkor lett nyilvánvaló, amikor egy hamarjában elkapott lovon a már-már meg¬
hátráló balszárnyra nyargalt, kezében egy nagy gyalogospajzzsal, és puszta meg¬
jelenésével helyreállította a csata egyensúlyát, hiszen ebből mindenki láthatta,
hogy az arcvonal többi része győztes helyzetben van. (7) A csata már eldőlt, de
az ellenséget nagy tömege akadályozta a menekülésben, ilyen hatalmas sokaság
megsemmisítése pedig hosszan tartó öldöklést kívánt volna a fáradt római ka¬
tonáktól. Ekkor egy hirtelen, hatalmas szélvihar kíséretében lezúduló zápor
szakította félbe a harcot, vagy inkább a biztos győzelmet.
(8) Visszavonulót fújtak, a rákövetkező éjszakán pedig, miközben a rómaiak
békésen aludtak, a háború befejeződött. A latinok és a hernicusok ugyanis,
miután gonosz terveik elnyerték méltó büntetésüket, faképnél hagyták a vols¬
cusokat és hazavonultak. (9) Amint a volscusok észrevették, hogy akiknek a se¬
gítségére számítva újrakezdték a háborút, azok most cserbenhagyták őket, tá¬
borukat otthagyva elvonultak, és Satricum falai közé vették be magukat. Camillus
először nekilátott, hogy sánccal vegye körül őket, és töltéssel, ostromművekkel
támadja meg a várost. (10) Miután azonban látta, hogy még ki sem törnek
a munkák akadályozására, úgy gondolta, az ellenségben olyan kevés a harci kedv,
hogy nem érdemes ilyen sokáig várni a győzelemre. Buzdító szavakat intézett
katonáihoz, mondván: ne is gyötörjék magukat hosszadalmas sáncmunkákkal,
mintha Veiit ostromolnák, hiszen a győzelem már a kezükben van - így hatalmas
373