Oldal 373 [373]
OCR
azzal, hogy vezesd ezt a tanácskozó testületet, legyen gondod az istenek tiszteletére, a választógyűlésekre, a törvényekre, a Város minden ügyére." (16) Miután mindnyájan készségesen megígérték, hogy teljesítik a rájuk bízott feladatot, vezértársa, Valerius hozzáfűzte: Marcus Furiust dictatornak, önmagát pedig lovassági főparancsnoknak tekinti, (17) tehát amilyen véleménnyel vannak erről a kiváló főparancsnokról, olyan reményeket fűzzenek a háború sikeréhez. Az atyák örömükben felugráltak helyükről, azt kiáltozták, hogy ők bizony reménykednek, akár háborúra, akár békére, akár általában az állam helyzetére gondolnak. (18) Rómának soha nem lesz szüksége dictazorra — mondták —, ha ilyen férfiak töltik be a tisztségeket, ilyen egyetértés kapcsolja őket össze, ráadásul egyaránt hajlandóak parancsolni és engedelmeskedni, és a dicsőséget is inkább megosztják egymással, nem pedig maguknak sajátítják ki, ami közös. 7. (1) Furius és Valerius, miután elrendelték a törvénykezési szünetet, és megtartották a sorozást, Satricum! ellen indultak, ahová az antiumiak nemcsak a volscusok új nemzedékéből sorozott ifjúságot gyűjtötték össze, hanem még egy roppant haderőt is a latin és hernicus népek soraiból, akiket régóta nem sújtott semmiféle háború. (2) A római katonákat nyugtalanította, hogy a régi ellenséghez újabb is csatlakozott. Camillus már az arcvonalat rendezte, amikor a centuriôk jelentették, hogy a katonák zaklatottak, kedvetlenül fegyverkeztek, húzódozva, tétován vonultak ki a táborból, sőt olyan megjegyzéseket is tettek, hogy száz ellenség jut majd egy rómaira, és ekkora tömeggel szemben még akkor is nehéz helytállni, ha nincs felfegyverkezve, hát még ha fegyvere is van. Erre ő lóra pattant, és a hadijelvények előtt, szemben a csatasorral, az egységek közé lovagolva így szólt hozzájuk: (3) , Katonák, mi ez a csüggedés, mi ez a szokatlan habozás? Kit nem ismertek: az ellenséget, engem vagy saját magatokat? Mi más az ellenség, mint bátorságotok és dicsőségetek állandó alapanyaga? (4) Ti pedig az én vezetésemmel — hogy ne is beszéljek Falerii és Veii bevételéről? és az elfoglalt hazánk földjén levágott gall légiókról — nemrég éppen a volscusokon, az aequusokon és Etrurián aratott háromszoros győzelmeteket ünnepeltétek hármas diadalmenetben. (5) Vagy nem ismeritek fel bennem vezéreteket, mert nem dictatorként, hanem tribunusként adtam jelt a kivonulásra? Nekem sem hiányzik a korlátlan hatalom fölöttetek; úgy illik hát, hogy ti se lássatok bennem mást, csak saját magamat, hiszen sohasem a diczatori hatalom adta bátorságomat, épp ezért a száműzetés ! Ez az ősi latin város az V. század elején került a volscusok kezére. ? Vö. V. 19. 1-22. 8 és 26. 3-27. 15. 372
