a maguk életét féltő egyénekre szakadt, és mindannyian engedelmeskedtek. (6)
Róma nemcsak lakosságban gyarapodott, hanem a Város minden részében egy¬
szerre nőttek ki a földből az új épületek, minthogy az állam is hozzájárult a költ¬
ségekhez, az aedilisek úgy sürgettek minden munkát, mintha állami vállalkozás
volna, maguk a tulajdonosok pedig — hiszen saját bőrükön érezték a hiányt —
szintén igyekeztek befejezni az építkezést, hogy minél hamarabb beköltözhes¬
senek házukba. [gy egy éven belül állt az új Város.
(7) Az év végén consuA hatáskörű katonai zribunusok választására tartottak
gyűlést. Titus Ouinctius Cincinnatust, Ouintus Servilius Fidenast (ötödször),
Lucius Iulius Iulust, Lucius Aquilius Corvust, Lucius Lucretius Tricipitinust és
Servius Sulpicius Rufust valasztottak meg [388]. (8) Az egyik sereg az aequusok
ellen indult — nem háborúba, hiszen már beismerték vereségiiket, hanem gyü¬
löletből végigdúlni határaikat, hogy ne maradjon erejük újabb hadműveletekre
-, a mäsik a targuiniibeliek földjére vonult. (9) Itt erővel elfoglaltak két etruszk
várost, Cortuosát és Contenebrát. Cortuosában nem ütköztek ellenállásba: vá¬
ratlanul támadtak, egyetlen rohammal és csatakiáltással bevették, majd kirabol¬
ták és felgyújtották a várost. (10) Contenebra néhány napig állta az ostromot,
de állandóan, éjjel-nappal, szünet nélkül szorongatták, ezért megadásra kény¬
szerült. Míg a római sereg hat részre oszlott, amelyek hatóránként váltották
egymást a küzdelemben, a városban oly kicsiny volt a lakosok száma, hogy bár¬
milyen kimerültek voltak is, ugyanazok állták a mindig megújuló harcot. Végül
meghátráltak, így a rómaiak előtt megnyílt a roham lehetősége. (11) A íribunusok
le akarták foglalni a zsákmányt az állam számára, de az elhatározást nem kö¬
vette elég gyorsan a parancs: amíg haboztak, a zsákmány már a katonák kezére
jutott, és tőlük csak nagy elégedetlenkedés árán lehetett volna visszaszerezni.
(12) Ugyanebben az évben, hogy ne csak magánépületekkel gyarapodjon
a Város, a Capitolium köré is falat építettek kvadrátkövekből; figyelemre méltó
alkotás ez még ma is, amikor a Város olyan nagyszerűvé fejlődött.
5.
(1) Bár a polgárságot még lekötötte az építkezés, már a népíriSunusok is pró¬
bálták a földtörvények emlegetésével szaporítani népszónoklataik hallgatóinak
számát. (2) A pometiai vidékkel kecsegtettek, ! amelynek hovatartozása, minthogy
Camillus megnyirbálta a volscusok hatalmát, többé nem volt kétséges. (3) Azzal
vádolták a nemeseket, hogy sokkal nagyobb veszélyt jelentenek e területre, mint
korábban a volscusok, akik csak addig pusztították, amíg volt erejük és fegyve¬