Page 367 [367]
OCR
ellenség zsákmányául. Ugy vélik, szintén innen ered a kalendae és nonae utáni napra érvényes áldozati tilalom is." 2. (1) De nem sok idő jutott rá, hogy zavartalanul gondolkozzanak azon, hogyan állítsák talpra súlyos bukásából az államot. (2) Egyfelől az ősi ellenség; a volscusok népe ragadott fegyvert, hogy eltörölje a római nevet, másfelől — kereskedők híradása szerint — Etruria összes népének vezetői háborús összeesküvést szőttek Voltumna szentélyénél. (3) Ráadásul újabb ijedelmet okozott a latinok és a hernicusok elpártolása, akik a Regillus-tónál vívott csata óta közel száz éven át soha meg nem ingó hűséget és barátságot tanúsítottak a római nép iránt.? (4) Minthogy mindenfelől ennyi veszély tornyosodott, és mindenki jól látta, hogy a római népet nemcsak az ellenség gyűlölete, hanem szövetségeseinek megvetése is sújtja, (5) úgy döntöttek, hogy ugyanarra a vezérre bízzák a haza védelmét, aki visszaszerezte, és kinevezik dictatorrä Marcus Furius Camillust. (6) A dictator Gaius Servilius Ahalát tette meg lovassági főparancsnoknak, majd törvénykezési szünetet jelentett be, és nemcsak a fiatalabb korosztályt sorozta be, hanem feleskette a még jó erőben lévő öregeket is, és cenzuriákat szervezett belőlük. (7) A besorozott és felfegyverzett sereget háromfelé osztotta. Az egyik részt Veii területén állította fel Etruriával szemben, a másiknak azt parancsolta, hogy Róma alatt verjen tábort. (8) Az utóbbiak parancsnokságát a katonai íribunusok közül Aulus Manliusra, az etruszkok ellen küldött sereget Lucius Aemiliusra bízta. A harmadik sereget ő maga vezette a volscusok ellen, és nem messze Lanuviumtól, az Ad Maecium nevű helyen ostrom alá vette az ellenséges tábort. (9) A volscusok abban a meggyőződésben indították meg a háborút, hogy a gallok majd egy szálig elpusztították a római fiatalságot, de Camillus fővezérségének a hírére oly nagy rémület lett rajtuk úrrá, hogy táboruk elé sáncot, sőt a sánc elé még összehordott fatörzsekből torlaszt is emeltek védekezésül, hogy az ellenség sehol se tudjon áthatolni erődítéseiken. ! A kalendae az 1., a nonae pedig az 5. vagy 7. napja a hónapnak. Aulus Gellius írja Aztikai éjszakák című könyvében (V. 17.): , A senatorok többsége kijelentette: jól emlékeznek rá, hogy valahányszor a római nép főtisztviselői valamely megkezdett háború sikeréért a kalendae, nonaevagy idus utáni napon mutattak be áldozatot, az állam annak a háborúnak már legelső ütközetében vereséget szenvedett. Így a pontifexek úgy döntöttek, hogy a jövőben ezeken a napokon nem lehet áldozatot bemutatni." ? A hernicusok elpártolása ügyében csak 366-ban tettek lépéseket a rómaiak (VII. 1. 3). 366
