Seite 332 [332]
OCR
nem a nép egészére vonatkozik. (6) De lelkiismerete nem engedi elhallgatnia, hogy ezzel csak az ingóságok után adják meg a tizedet, és szó sem esik a városról és a meghódított földekről, pedig fogadalma ezekre is kiterjed. (7) Minthogy a senatus nem tudott dönteni, a kerdest a ponfifexek elé terjesztették. A testület meghallgatta Camillust, majd úgy döntött, hogy egytizede mindannak, ami a fogadalom elhangzása előtt a veiibeliek tulajdona volt, és a fogadalom után a római nép birtokába került, Apollónak van szentelve. Így aztán felbecsülték a várost és földjeit. (8) A megfelelő összeget kivették a kincstárból, és megbízták a consu/ hatáskörű katonai íridunusokat hogy vegyenek rajta aranyat. Nem lévén elegendő arany, a matrónák megtanácskozták egymás között a dolgot, majd egyhangú határozattal felajánlották a hiányzó aranyat a katonai íribunusoknak, és minden ékszerüket odaadták a kincstárnak. (9) A senatus még soha nem volt ennyire lekötelezve, és úgy tartják, a matrónák áldozatkészségükkel nyerték el azt a jogot, hogy áldozatokra és játékokra négykerekű díszszekéren, egyéb ünnepeken és hétköznapokon pedig fedett kocsin utazhattak. (10) Az egyéni adományokból származó aranyat lemérték, hogy az árát pénzben egyenlíthessék ki, majd arany vegyítőedényt készíttettek belőle, és azt küldték Apollónak adományul Delphoiba. (11) Miután mindenki felszabadult a vallási kötelezettség terhe alól, a néptribunusok újrakezdték a lázítást, és a tömeget az összes vezető, de főleg Camillus ellen uszították, mondván: (12) ő volt az, aki a veii zsákmányt állami és vallási célokra ajánlotta fel, és így a semmivel tette egyenlővé. A távollévőket szenvedélyesen támadták, de azokkal szemben, akik jelen voltak, és bátran szembeszálltak dühükkel, mérsékletet tanúsítottak. (13) Látva, hogy az ügy a következő évre is áthúzódik, a törvény előterjesztőit választották meg a következő évre is népíribunusnak. Az atyák ugyanebből a célból pártfogásukba vették a javaslatot akadályozó népzribunusokat. Így nagyreszt az az Evi nepfribunusokat välasztották újra. 26. (1) Az atyák a katonai íribunusokat választó gyűlésen minden befolyásukat latba vetve elérték, hogy Marcus Furius Camillust is megválasztották. Azzal érveltek, hogy a háborúkra kell vezért találniuk, de valójában azért volt rá szükség, hogy legyen, aki szembeszáll a népíribunusok bőkezűsködésével. (2) Camillusszal együtt consuA. hatáskörű katonai íribunussá választották Lucius Furius Medullinust (hatodszor), Gaius Aemiliust, Lucius Valerius Publicolat, Spurius Postumiust, Publius Corneliust (másodszor) [394]. (3) Az év elején, amíg Camillus, akire ezt a háborút bízták, el nem indult a faliscusok ellen, a népéribunusok tartözkodtak a zavarkeltestöl. Addig halo331
