Oldal 332 [332]
nem a nép egészére vonatkozik. (6) De lelkiismerete nem engedi elhallgatnia,
hogy ezzel csak az ingóságok után adják meg a tizedet, és szó sem esik a város¬
ról és a meghódított földekről, pedig fogadalma ezekre is kiterjed.
(7) Minthogy a senatus nem tudott dönteni, a kerdest a ponfifexek elé terjesz¬
tették. A testület meghallgatta Camillust, majd úgy döntött, hogy egytizede
mindannak, ami a fogadalom elhangzása előtt a veiibeliek tulajdona volt, és
a fogadalom után a római nép birtokába került, Apollónak van szentelve. Így
aztán felbecsülték a várost és földjeit. (8) A megfelelő összeget kivették a kincs¬
tárból, és megbízták a consu/ hatáskörű katonai íridunusokat hogy vegyenek
rajta aranyat. Nem lévén elegendő arany, a matrónák megtanácskozták egymás
között a dolgot, majd egyhangú határozattal felajánlották a hiányzó aranyat
a katonai íribunusoknak, és minden ékszerüket odaadták a kincstárnak. (9)
A senatus még soha nem volt ennyire lekötelezve, és úgy tartják, a matrónák
áldozatkészségükkel nyerték el azt a jogot, hogy áldozatokra és játékokra négy¬
kerekű díszszekéren, egyéb ünnepeken és hétköznapokon pedig fedett kocsin
utazhattak. (10) Az egyéni adományokból származó aranyat lemérték, hogy az
árát pénzben egyenlíthessék ki, majd arany vegyítőedényt készíttettek belőle, és
azt küldték Apollónak adományul Delphoiba.
(11) Miután mindenki felszabadult a vallási kötelezettség terhe alól, a nép¬
tribunusok újrakezdték a lázítást, és a tömeget az összes vezető, de főleg Camillus
ellen uszították, mondván: (12) ő volt az, aki a veii zsákmányt állami és vallási
célokra ajánlotta fel, és így a semmivel tette egyenlővé. A távollévőket szenve¬
délyesen támadták, de azokkal szemben, akik jelen voltak, és bátran szembe¬
szálltak dühükkel, mérsékletet tanúsítottak. (13) Látva, hogy az ügy a követke¬
ző évre is áthúzódik, a törvény előterjesztőit választották meg a következő évre
is népíribunusnak. Az atyák ugyanebből a célból pártfogásukba vették a javas¬
latot akadályozó népzribunusokat. Így nagyreszt az az Evi nepfribunusokat vä¬
lasztották újra.
26.
(1) Az atyák a katonai íribunusokat választó gyűlésen minden befolyásukat latba
vetve elérték, hogy Marcus Furius Camillust is megválasztották. Azzal érveltek,
hogy a háborúkra kell vezért találniuk, de valójában azért volt rá szükség, hogy
legyen, aki szembeszáll a népíribunusok bőkezűsködésével. (2) Camillusszal
együtt consuA. hatáskörű katonai íribunussá választották Lucius Furius Medul¬
linust (hatodszor), Gaius Aemiliust, Lucius Valerius Publicolat, Spurius Postu¬
miust, Publius Corneliust (másodszor) [394].
(3) Az év elején, amíg Camillus, akire ezt a háborút bízták, el nem indult
a faliscusok ellen, a népéribunusok tartözkodtak a zavarkeltestöl. Addig halo¬
331