Oldal 331 [331]
OCR
telepítenek át." A feladat elvégzésére választott háromfős bizottság fejenként 3 7/12 iugerum földet osztott ki. (5) De erről az adományozásról csakhamar megvető nyilatkozatok hangzottak el: az emberek úgy gondolták, ezzel csak a szemüket akarták kiszúrni. Miért száműzik a köznépet volscus földre — kérdezték —, ha egyszer itt van a szomszédban Veii gyönyörű városa és Rómáénál is termékenyebb és nagyobb földjei? (6) A várost is többre tartották Rómánál, mondván: szebb a fekvése, tele van nagyszabású középületekkel, magánházakkal, közterületekkel. (7) Sőt már ekkor fel-felmerült az a javaslat, amelyet később, a gall megszállás után különösen gyakran emlegettek Rómában: hogy át kellene települni Veiibe. (8) Legalábbis azt tűzték ki célul, hogy a köznépnek és a senatusnak egy része települjön át Veiibe, hogy ily módon a római nép egyetlen állam két városában lakhasson. (9) Az optimaták ellenezték ezt a tervet. Inkább választják a halált a római nép szeme előtt — mondták —, semmint hogy eltűrjék egy ilyen törvényjavaslat beterjesztését. (10) Ha most egyetlen városban ennyi a viszálykodás, mi lesz kettőben? Akadhat-e olyan polgár, akinek a győztes hazánál többet ér a legyőzött, aki elősegítené, hogy elfoglalása után Veii jobban virágozzon, mint függetlensége idején? (11) Végül is polgártársaik elmehetnek és itthagyhatják őket hazájukban, de őket soha semmi erő nem kényszerítheti, hogy valaha is itthagyják polgártársaikat és hazájukat. Kövessék csak Veii új megalapítóját, Titus Siciniust — ez a népíribunus terjesztette elő a javaslatot —, és hagyják faképnél az istentől származó isteni Romulust, Róma atyját és megalapítóját! 25. (1) A vita csúnyán elfajult, az atyák ugyanis néhány népíribunust is a maguk pártjára vontak. (2) A köznépet csak az tartotta vissza az erőszakos cselekményektől, hogy amikor nagy csatakiáltással már-már ölre mentek, a senatus vezetői a tömeg elé vetették magukat, hogy őrájuk támadjanak, őket üssék, őket öljék meg. (3) Koruk, tekintélyük és tisztségeik megóvták őket a bántalmazástól, a tömegben pedig szégyen ébredt saját indulatos magatartása miatt, és tartózkodott mindenfajta erőszaktól. (4) Camillus pedig mindenhol ismételten kijelentette beszédeiben: Nem csoda, hogy őrület szállta meg a polgárságot, hiszen jóllehet fogadalom köti, kisebb gondja is nagyobb annál, hogy feloldja magát a vallási kötelezettség alól. (5) Nem az önkéntes felajánlásokra céloz — mondta —, bár ezeket inkább lehet alamizsnának, mint tizednek nevezni; ez úgyis egyéni kötelezettségnek számít, 1 Erre a célra Circeii városát szemelték ki. A 3000-es létszám Róma akkori méreteit tekintve túlzottnak tűnik. 330
