Page 327 [327]
a senatusra. A senatus kötelessége, hogy a rá hárított döntést átengedje a köznép¬
nek, és engedje, hogy mindenki kapja meg, amit a hadiszerencse neki juttatott.
(10) Úgy gondolták, ez az út a biztonságosabb, hiszen alkalmasabb rá, hogy
a senatust népszerűvé tegye. Ezért kihirdették, hogy aki akar, jelentkezzen a veii
zsákmányért a diczazornál a táborban.
21.
(1) Roppant tömeg kerekedett fel és töltötte meg a tábort. Ekkor a dictator
jósjelet kért, majd előlépett, és fegyverbe szólította a sereget. (2) , Püthói Apollón
— fohászkodott —, a te vezetéseddel, a te isteni jóváhagyásodtól ösztönözve in¬
dulok Veii városának elpusztítására, és neked ajánlom fel a zsákmány tizedrészét.
(3) Hozzád is könyörgök, Iuno Királynő, aki most még Veiit oltalmazod, hogy
ha győztünk, jöjj velünk! a mi Városunkba, amely rövidesen a tied is lesz, és ahol
fenségedhez méltó templom fog befogadni." (4) E fohászkodás után számbeli
fölényben lévő seregével mindenfelől megrohanta a várost, hogy elterelje a fi¬
gyelmet az alagút felől fenyegető veszélyről. (5) A veiibeliek nem is sejtették,
hogy már saját jósaik is elárulták és az idegen jósdák is kiszolgáltatták őket, hogy
az egyik istennek már felajánlották a tőlük ejtendő hadizsákmány egy részét,
a másik meg, akit fogadalmakkal elcsábítottak a városból, az ellenség templo¬
maiban néz új lakóhely után, nekik pedig ez az utolsó napjuk. (6) Nem is gya¬
nították, hogy a falak alatt vezető alagúton át a fellegvár már megtelt katonák¬
kal. Fegyveresen rohantak a falakra, és csodálkoztak, (7) hogy a rómaiak, akik
közül napok óta egy sem mozdult ki az előretolt állásokból, miért rohamozzák
olyan meggondolatlanul a falakat, mintha hirtelen őrület vett volna rajtuk erőt.
(8) Ezzel kapcsolatban egy mese is található a forrásokban. Amikor Veii ki¬
rálya áldozatot mutatott be, a haruspex kijelentette: azé lesz a győzelem, aki
kivágja az áldozati állat belső részeit. Ennek hallatára az alagútban várakozó
római katonák kitörtek a folyosóból, elragadták €s a dictatorhoz vittek a belsö
részeket. (9) Persze ilyen régi eseményeknél megelégszem azzal, ha azt elfogad¬
ják belőle igaznak, ami valószínű. Ezek inkább valók a csodadolgokat kedvelő
színházi közönségnek, mint a történelem hiteles elbeszélésébe, és nem éri meg
a fáradságot, hogy akár megerősítsük, akár cáfoljuk őket.
(10) Tehát a válogatott csapatokkal addigra megtelt alagút hirtelen ontani
kezdte a fegyvereseket Iunónak a veii fellegvárban álló templomába. Egy cso¬
portjuk hátulról rohant a falakon álló ellenségre, mások feltépték a kapukat,
! Az ostrom sikerét gyakran azzal a szertartással is biztosítani akarták, hogy ostrom előtt
fohászkodtak a város védőistenéhez vagy isteneihez, és Rómában fényesebb tiszteletet
ígérve nekik, igyekeztek megnyerni maguknak jóindulatukat (evocatio deorum).
326