Page 165 [165]
mellőzésével! most is őrá bízta feladatként a háború vezetését. (3) Abban a biz¬
tos meggyőződésben indult útnak, hogy az aeguusok pusztán a neve hallatára
is hajlandóak lesznek a békére, és követeket küldött gyűlésükre a következő
üzenettel: Így szól Ouintus Fabius consul: O, aki az aequusok békekérését egy¬
szer már elvitte Rómába, most Róma hadüzenetét hozza az aeguusoknak fegy¬
veres jobbjában, amelyet annak idején békejobbként nyújtott nekik. (4) Hogy
kinek a hitszegése és árulása miatt, annak az istenek a tanúi most és a megbosz¬
szulói a jövőben. De bárhogy áll is a helyzet, ő még mindig szívesebben venné,
ha az aeguusok önként megbánást tanúsítanának, ahelyett hogy kiteszik magu¬
kat egy háborúnak. (5) Ha megbánják hitszegésüket, biztos menedéket nyújt
nekik az ő könyörületessége, amelyet már alkalmuk nyílt megtapasztalni; ha
viszont árulásukban tetszelegnek, sokkal inkább sújtja majd őket a háborúban
az istenek haragja, mint az ellenségé.
(6) Szavai annyira nem hatottak meg senkit, hogy csaknem ellátták a követek
baját, hadseregüket pedig útnak indították a rómaiak ellen, az Algidus-hegy
felé. (7) Amikor ez a hír eljutott Rómába, inkább a felháborodás, mint a veszély
miatt a másik consu/ is elindult a Värosböl. Így hát két consuli hadsereg közeledett
hadrendbe sorakozva az ellenség felé, hogy nyomban megütközzön vele. (8)
Már-már beesteledett, amikor az ellenséges előőrs egyik katonája odakiáltott
nekik: , Ez csak erőfitogtatás, rómaiak, nem hadviselés! (9) Most sorakoztok fel,
amikor leszáll az éjszaka? Ennyi idő nem lesz elég az előttünk álló küzdelemhez.
Holnap virradatkor álljatok vissza a csatarendbe, majd akkor harcolhattok, ne
féljetek." (10) Bár a katonák feldühödtek ezektől a szavaktól, másnapig vissza¬
vezényelték őket a táborba; úgy érezték, hosszú lesz az éjszaka, amely elválaszt¬
ja őket a harctól. Mindenesetre felfrissítették magukat élelemmel, alvással. Más¬
nap, mihelyt megvirradt, a római hadsereg már jóval előbb felsorakozott, majd
végre előjöttek az aeguusok is. (11) Mindkét részről elkeseredett küzdelem
kezdődött — a római sereg haraggal és gyűlölettel harcolt, az aaguusokat pedig
annak tudatában, hogy saját hibájuk idézte fejükre a veszélyt, és hogy ezentúl
senkitől sem remélhetnek védelmet, kénytelenek voltak a végsőkig feszíteni
erejüket és bátorságukat. (12) A római csatasort azonban így sem tudták feltar¬
tóztatni. De szívük még akkor sem hajlott a békére, amikor vert seregként hú¬
! A consulok feladatait Kr. e. 123-ig évről évre a senatus szabta meg, majd a consulok rend¬
szerint sorshúzással vagy kölcsönös megállapodással osztották el őket egymás közt.
Válságos helyzetben a sezazus tehetett javaslatot arra, hogy melyik consulra melyik felada¬
tot bízzák.
? Az Algidus hágóján át vezetett dél felé a Via Latina, így ellenőrzése stratégiai jelentő¬
séggel bírt.
164