Oldal 161 [161]
OCR
lasztották meg consulnak Titus Quinctiust és Quintus Serviliust [468]. Úgy telt az ő évük is, mint az előző; az év elején lázongás volt, majd a külső háború következtében nyugalom. (3) A szabinok erőltetett menetben átvonultak a crustumeriumi mezőkön, az Anio folyó mentén gyilkoltak, gyújtogattak. Már csaknem a Porta Collina és a városfalak közelében jártak, amikor visszaverték őket; mégis igen nagy zsákmányt ejtettek emberben, jószágban egyaránt. (4) Servilius consul harcra kész hadseregével üldözőbe vette őket, de mivel kedvező terepen nem tudta utolérni a sereget, úgy végigdúlta földjüket, hogy semmi nem maradt érintetlen a háborútól, és az elvesztett zsákmány többszörösével tért haza. (5) A volscusok ellen is sikeresen folyt a hadjárat, hála a vezérnek és katonáinak. Először sík területen csaptak össze szabályos ütközetben, kegyetlen vérontás közepette, nagy veszteségeket okozva egymásnak. (6) A rómaiak, akiket — kevesebben lévén — érzékenyebben érintett a csapás, már-már visszavonultak volna, ha a consul ki nem eszel egy üdvös hazugságot: elkiáltotta magát, hogy a másik szárnyon menekül az ellenség, és ezzel föllelkesítette katonáit. Rohamot indítottak, és miközben azt gondolták, hogy győznek, győztek is. (7) A consul, félve, hogy a túl heves üldözés közben kiújul a harc, jelt adott a visszavonulásra. (8) Eltelt néhány nap, mindkét oldalon teljes nyugalomban, mintha hallgatólagosan fegyverszünetet kötöttek volna. Ezalatt a volscusok és az aeguusok egész vidékéről hatalmas embertömeg érkezett a táborba; biztosak voltak benne, hogy ha ezt a rómaiak észreveszik, éjjel elvonulnak. (9) A harmadik őrségváltás táján tehát elindultak, hogy megostromolják a római tábort. (10) Ouinctius lecsillapította a hirtelen ijedtségtől támadt zűrzavart, és megparancsolta, hogy a katonák maradjanak nyugodtan sátraikban, majd előőrsnek kirendelt egy cohors hernicust, és elrendelte, hogy a kürtösök és trombitások üljenek lóra, és a sánc előtt szüntelenül fújják hangszerüket, így tartsák ébren az ellenséget hajnalig. (11) Az éjszaka hátralevő óráiban olyan nagy nyugalom uralkodott a táborban, hogy a rómaiak még alhattak is. A volscusokat viszont a fegyveres gyalogság látványa — akikről azt hitték, hogy többen vannak és hogy rómaiak — és a szokatlan lovasok meg a fülüket sértő zaj miatt megvadult lovak nyerítése és nyihogása állandó feszültségben tartotta, gondolván, hogy az ellenség támadásra készül. 65. (1) Mihelyt megvirradt, csatasorba állt a friss és kipihent római sereg, és az ácsorgástól, álmatlanságtól elgyötört volscusokat első támadásával szétverte. (2) Bár az ellenség inkább meghátrált, mint megfutott, mivel hátuk mögött dombsor húzódott, ahol az első vonal mögött épségben maradt egységek biztos me160
