OCR
tuk esett sérelmeket, a köznép erőszakoskodását, Volero vakmerőségét. (11) Sok kemény javaslat hangzott el, mégis az idősebb sezazorok véleménye győzött, akiknek nem volt ínyére, hogy az atyák haragja mérkőzzön meg a köznép vakmerőségével. 56. (1) Volerót annyira szívébe zárta a köznép, hogy a legközelebbi választógyűlésen megválasztották népíribunusnak arra az évre, amelyben a consuli tisztséget Lucius Pinarius és Publius Furius töltötte be [472]. (2) Mindenki várakozásaival szemben, akik arra számítottak, hogy ¢ridunusi hatalmat az el6z6 Ev consuhainak zaklatására használja majd fel, ő egyéni sérelménél fontosabbnak tekintette az állam érdekét: egyetlen szóval meg nem sértette a consulokat, hanem tôrvényjavaslatot terjesztett a nép elé arról, hogy a köznép tisztségviselőit ezentúl a comitia tribután válasszák meg. (3) Fontos javaslat volt ez, bár első pillantásra csöppet sem tűnt veszélyesnek, pedig megfosztotta a patríciusokat minden lehetőségüktél, hogy clienseik szavazata révén kedvik szerint valasztassanak ¢ribunusokat.' (4) A köznépnek igen kedvére való kezdeményezéssel az atyák minden erejükkel szembeszálltak, de sem a consulok, sem a rangidős senazorok tekintélye nem tudta elérni, hogy a íribunusi testületből valaki óvási jogával éljen — márpedig ez lett volna az ellenállás egyetlen módja. Mindamellett ez a nagy jelentősége miatt vitáktól terhes ügy a következő évre is elhúzódott. (5) A köznép újra megválasztotta íribunusnak Volerót; az atyák pedig, mivel úgy vélték, hogy a helyzet a végső küzdelemig fog fajulni, megválasztották consuinak Appius Claudiust (Appius fiát), aki már apja harcai miatt is a köznép gyűlöletes ellenségének számított. Tiszttarsul Titus Quinctiust adtäk melle [471]. (6) Az év elején legelőször ezt a törvényjavaslatot kezdték tárgyalni. Volero volt ugyan a törvény kezdeményezője, de annak újabb és még lelkesebb szószólója akadt tiszttársának, Laetoriusnak személyében, (7) akit önbizalommal töltött el roppant katonai dicsősége, mert kortársai között nem akadt nála vitézebb harcos. Míg Volero semmi egyébről nem beszélt, csak a törvényjavaslatról, és tartózkodott a consulok gyalázásától, ő hevesen vádolni kezdte Appiust és családját, amely a legdölyfösebb, legkegyetlenebb ellensége a római köznépnek, (8) mondván, a patríciusok nem consult választottak, hanem hóhért, hogy kínozza és tönkretegye a köznépet. Csakhogy, katonaember lévén, csiszolatlan beszéde ! Akkoriban a íriusokba még csak a birtokkal rendelkező polgárok tartoztak, és ki voltak zárva a nagyrészt a patríciusoktól függő és az ő akaratukat képviselő c/iensek. A comitia centuriatán, ahol először a leggazdagabbak szavaztak, a patríciusok jobban befolyásolhatták az eredményt. 153