Seite 153 [153]
OCR
fogta el a félelem, mert tiszttársuk halála megmutatta nekik, mennyi védelmet nyújt az átoktörvény. (10) Az atyák sem bírták leplezni örömüket: olyannyira nem bánta meg senki a bűncselekményt, hogy még az ártatlanok is bűnrészesként akarták magukat feltüntetni, és mind nyíltan hangoztatták, hogy gonosztett árán is meg kell fékezni a ¢ribunusi hatalmat. 55. (1) Közvetlenül e rendkívül rossz példaként szolgáló győzelem után elrendelték a sorozást, és ezt, minthogy a megrémült íribunusok nem emeltek óvást, a consulok végre is hajtották. (2) Akkor aztán haragra gerjedt a köznép, inkább a zribunusok hallgatása, mint a consulok hatalmaskodása miatt, és azt hangoztatta: vége a szabadságuknak, visszatértek a régi módszerekhez; Genuciusszal együtt meghalt és sirba szallt a ¢ribunusi hatalom. Mást kell tenni, mást kell kitalálni, hogy szembeszálljanak az atyákkal; (3) egyedül annak van értelme, hogy a köznép maga védje meg magát, mert máshonnan nem várhat segítséget. Huszonnégy lictor kíséri a consulokat, azok is mind a köznépből valók: nincs ennél megvetendőbb és gyengébb védelem, épp csak nem akad, aki semmibe merné venni; csak az emberek képzelete növeli ezt nagy és félelmes jelenséggé. (4) Miután ezekkel a szavakkal feltüzelték egymást az emberek, történt, hogy a consulok odaküldtek egy /iczort egy Volero Publilius nevű plebejushoz, aki vonakodott beállni közkatonának arra hivatkozva, hogy korábban már cenzurióként szolgált. (5) Volero a íribunusokhoz fellebbezett. De mivel nem sietett segítségére senki, a consulok megparancsolták, hogy vetkőztessék le és készítsék a vesszőket. , A néphez fellebbezek — mondta erre Volero —, ha már a tribunusok inkább vállalják, hogy szemük láttára megvesszőzzenek egy római polgárt, mint hogy ti a tulajdon ágyukban meggyilkoljátok őket." Minél vadabbul kiabált, annál bőszebben rángatta le róla a ruhát a /iczor. (6) Ekkor Volero, aki maga is jó erőben volt, de segítséget is hívott, lerázta magáról a /iczort, és a tömeg sűrűjébe menekült, oda, ahol a legzajosabban méltatlankodtak miatta, és így kiabált: , Fellebbezek és a köznép védelmét kérem! (7) Segítsetek, polgárok, segítsetek, bajtársak! Semmit sem varhattok a íribunusoktól, hiszen ők szorulnak a ti segítségetekre! (8) A felizgatott emberek nekigyürkőztek, mintha csatába készülnének; látszott, hogy ebben a helyzetben bármi megtörténhet, senkinek nem szent többé sem a közjog, sem a magánjog. (9) Amikor a consulok szembeszálltak ezzel a roppant vésszel, hamar megtapasztalták, milyen kevés biztonságot ad a hivatal fensége, ha nincs meg hozzá az erő: /iczoraikat bántalmazták, a vesszőnyalábokat összetörték, őket magukat a Forumról a Curiába kergették, és nem tudhatták, mennyire fogja Volero kihasználni a győzelmét. (10) Majd a forrongás elültével összehívatták a senazust, és felpanaszolták a raj152
