Oldal 153 [153]
fogta el a félelem, mert tiszttársuk halála megmutatta nekik, mennyi védelmet
nyújt az átoktörvény. (10) Az atyák sem bírták leplezni örömüket: olyannyira
nem bánta meg senki a bűncselekményt, hogy még az ártatlanok is bűnrészesként
akarták magukat feltüntetni, és mind nyíltan hangoztatták, hogy gonosztett árán
is meg kell fékezni a ¢ribunusi hatalmat.
55.
(1) Közvetlenül e rendkívül rossz példaként szolgáló győzelem után elrendelték
a sorozást, és ezt, minthogy a megrémült íribunusok nem emeltek óvást, a con¬
sulok végre is hajtották. (2) Akkor aztán haragra gerjedt a köznép, inkább a zri¬
bunusok hallgatása, mint a consulok hatalmaskodása miatt, és azt hangoztatta:
vége a szabadságuknak, visszatértek a régi módszerekhez; Genuciusszal együtt
meghalt és sirba szallt a ¢ribunusi hatalom. Mást kell tenni, mást kell kitalálni,
hogy szembeszálljanak az atyákkal; (3) egyedül annak van értelme, hogy a köz¬
nép maga védje meg magát, mert máshonnan nem várhat segítséget. Huszonnégy
lictor kíséri a consulokat, azok is mind a köznépből valók: nincs ennél megveten¬
dőbb és gyengébb védelem, épp csak nem akad, aki semmibe merné venni; csak
az emberek képzelete növeli ezt nagy és félelmes jelenséggé.
(4) Miután ezekkel a szavakkal feltüzelték egymást az emberek, történt, hogy
a consulok odaküldtek egy /iczort egy Volero Publilius nevű plebejushoz, aki
vonakodott beállni közkatonának arra hivatkozva, hogy korábban már cenzurió¬
ként szolgált. (5) Volero a íribunusokhoz fellebbezett. De mivel nem sietett
segítségére senki, a consulok megparancsolták, hogy vetkőztessék le és készítsék
a vesszőket. , A néphez fellebbezek — mondta erre Volero —, ha már a tribunusok
inkább vállalják, hogy szemük láttára megvesszőzzenek egy római polgárt, mint
hogy ti a tulajdon ágyukban meggyilkoljátok őket." Minél vadabbul kiabált,
annál bőszebben rángatta le róla a ruhát a /iczor. (6) Ekkor Volero, aki maga is
jó erőben volt, de segítséget is hívott, lerázta magáról a /iczort, és a tömeg sű¬
rűjébe menekült, oda, ahol a legzajosabban méltatlankodtak miatta, és így ki¬
abált: , Fellebbezek és a köznép védelmét kérem! (7) Segítsetek, polgárok, se¬
gítsetek, bajtársak! Semmit sem varhattok a íribunusoktól, hiszen ők szorulnak
a ti segítségetekre! (8) A felizgatott emberek nekigyürkőztek, mintha csatába
készülnének; látszott, hogy ebben a helyzetben bármi megtörténhet, senki¬
nek nem szent többé sem a közjog, sem a magánjog. (9) Amikor a consulok
szembeszálltak ezzel a roppant vésszel, hamar megtapasztalták, milyen kevés
biztonságot ad a hivatal fensége, ha nincs meg hozzá az erő: /iczoraikat bántal¬
mazták, a vesszőnyalábokat összetörték, őket magukat a Forumról a Curiába
kergették, és nem tudhatták, mennyire fogja Volero kihasználni a győzelmét.
(10) Majd a forrongás elültével összehívatták a senazust, és felpanaszolták a raj¬
152