Page 152 [152]
fegyverszünetet kötöttek velük," gabonaadót és hadisarcot vetettek ki rájuk. (2)
Mihelyt a külső béke helyreállt, máris folytatódott a belső viszálykodás. A zri¬
bunusok a földtörvénnyel tüzelték zavargásokra a köznépet. A consulok, akiket
sem Menenius elítéltetése, sem Servilius pere nem félemlített meg, teljes erővel
ellenálltak. Hivatali tisztségük lejártával Gnaeus Genucius népsribunus perbe is
fogta őket.
(3) Lucius Aemilius és Opiter Verginius vette át ezután a consuA tisztséget
[4731]; némelyik évkönyvben Vopiscus luliust talälom consu/kent Verginius he¬
lyett. Ebben az esztendőben, bárki volt is a két consu/,a bevadolt Furius és Manlius
gyászruhában kereste fel nemcsak a plebejusokat, hanem a fiatalabb atyákat is.
(4) Győzködték, intették őket, hogy ne vállaljanak hivatalokat, ne vegyenek részt
az államélet irányításában; a consulok vesszőnyalábjait, bíborszegélyes tógáját és
curulisi székét pedig ne tekintsék másnak, csak a gyászmenet kellékeinek: e fényes
hivatali jelvényeket úgy hordja az ember, mint áldozati állat a szalagokat, mi¬
közben a halál vár rá. (5) Ha pedig a consuA tisztség olyan vonzó a szemükben
— mondták -, akkor már most véssék az eszükbe, hogy azt megbénította és le¬
gyűrte a éribunusok hatalma; a consulnak, mint valami ¢ribunusi hivatalszolganak,
mindenben a íribunus intése és parancsa szerint kell eljárnia; (6) ha csak egyet
moccan, ha csak egy pillantást vet az atyákra, ha úgy véli, nemcsak a köznép
alkotja az államot, akkor Gnaeus Marcius száműzetése, Menenius elítéltetése
és halála lebegjen a szeme előtt.
(7) E szavak gyújtó hatására az atyák nem nyilvánosan, hanem magánházak¬
ban, kevesek tudomásával tartottak összejöveteleket. Abban teljes volt az egyet¬
értés, hogy a vádlottakat akár törvényes, akár törvénytelen eszközökkel meg kell
menteniük. A legerőszakosabb tervek aratták a legnagyobb tetszést, és minden¬
féle vakmerő cselekedetnek akadt szószólója. (8) Az eljárás napján tehát, amikor
a köznép már feszült várakozással telve állt a Forumon, előbb csak furcsállták,
hogy a íribunus még mindig nem jön; majd amint kezdett gyanússá válni a kés¬
lekedése, úgy vélték, hogy az előkelők ijesztettek rá, és azon háborogtak, hogy
cserbenhagyta és elárulta közös ügyüket. (9) Végül azonban egyesek, akik jártak
a tribunus házának előcsarnokában, meghozták a hírt, hogy a íribunust holtan
találták otthon. Mihelyt a hír elterjedt a gyűlésen, mint a vezér halála után
felbomló csatasor, úgy szivárgott el a nép, ki merre látott. Főleg a zribunusokat
! A veiibeliek kérése összefüggésben lehet azzal, hogy ebben az évben Cumaenál az et¬
ruszkok komoly vereséget szenvedtek a szürakuszai Hieróntól. A rómaiakkal kötött
fegyverszünet végül 437-ig tartott.
? Szokás volt, hogy az, akit valamilyen váddal törvénybe idéztek, hogy minél nagyobb
szánalmat keltsen, családtagjaival együtt gyászruhát öltött.
151