Seite 150 [150]
OCR
ütötte fel erődített táborát. Másnap a kora hajnali órákban az előző napi győzelemtől fellelkesülve, és ráadásul, mivel a gabonaínség minél gyorsabb cselekvésre sürgetett, bármilyen kockázatos legyen is, vakmerően elindult csatasorával fölfelé a Ilaniculusra, az ellenség tábora felé. (8) Még csúfosabban kergették vissza onnan, mint ő az ellenséget előző nap; csak tiszttársa közbelépése folytán menekült meg seregével együtt. (9) Az etruszkok a két hadsereg közé szorulva hol az egyik, hol a másik elől futottak; nagy vérontás közepette lekaszabolták őket. Így fejezte be a veii háborút ez a szerencsés kimenetelű vakmerőség. 52. (1) A békével együtt az élelmiszer-ellátás is bőségesebb lett a Városban, mivel Campaniából is hoztak be gabonát, és miután a szűkös jövendőtől senki sem félt többé, előkerült az is, amit addig elrejtettek. (2) A bőség és a nyugalmas élet következtében a közhangulat ismét lázongásra hajlott, és újra keresni kezdte a régi bajokat, ezúttal a polgári életben, mivel háború nem folyt. (3) A népzribunusok a maguk sajátos bájitalával, a földtörvénnyel lázították a köznépet, és nemcsak általában, hanem külön-külön is izgattak a javaslatnak ellenálló atyák ellen. Ouintus Considius és Titus Genucius, a javaslat beterjesztői törvénybe idézték Titus Meneniust. Gyűlöletet keltett ellene az, hogy veszni hagyta a Cremera-parti erődöt, holott consulként onnan nem messzire ütötte fel állandó táborát; (4) emiatt el is ítélték, noha az atyák éppúgy síkraszálltak érte, mint Coriolanusért, és apja, Agrippa népszerűsége sem halványult még el.! (5) A büntetést visszafogottan szabták meg a íribunusok: bár főbenjáró bűnért perelték be, mégis mindössze 2000 bronzpénz bírságra ítélték. Ez a büntetés mégis az életébe került: azt mondják, nem bírta elviselni a gyalázatot és a bánatot, emiatt lett halálos beteg. (6) A következő vádlott, Spurius Servilius, akit, mihelyt hivatali ideje lejárt, Gaius Nautius és Publius Valerius consuisága alatt [475] Lucius Caedicius és Titus Statius nepzribunusok ideztek törvenybe már év elején, nem a maga vagy a senatorok könyörgéseiben reménykedve, mint Menenius, hanem tulajdon ártatlansägäban és érdemeiben bízva tűrte a íribunusok támadásait. (7) Neki az etruszkok elleni ianiculusi ütközetet rótták fel bűnéül. Ez a férfi azonban éppoly keményen védte most magát a veszélyben, mint egykor az állam ügyét, és válaszäban hevesen támadta nemcsak a íribunusokat, de a köznépet is: szemükre vetette, hogy elítélték Titus Meneniust, és a halálát okozták, pedig az ő apja jóvoltából tért vissza Rómába a köznép, és kapta meg azokat a hivatalokat és 1 v6. 11. 32. 8-12. 149
