Seite 148 [148]
OCR
őket a római lovasság egy alája, így arra sem volt lehetőségük, hogy helytálljanak, nemhogy támadást indítsanak. (12) Így visszamenekültek a Vörös Szikläkhoz' — ott volt a taboruk —, és megalázkodva békét kértek. De mihelyt kérésük teljesült, velük született állhatatlanságukban már meg is gondolták magukat, még mielőtt a római őrség elvonult volna a Cremera mellől. 50. (1) Most újra csak a Fabiusokkal álltak szemben a veiibeliek, nagyobb szabású háborúra nem is készültek. De már nemcsak portyázások folytak a szántóföldeken, vagy támadások a portyázók ellen, hanem több ízben nyílt és szabályos összecsapás is a csatamezőn. (2) A római nép egyetlen nemzetsége gyakran aratott győzelmet Etruriának akkortájt leggazdagabb városa fölött. (3) A veiibeliek eleinte keserű szívvel és méltatlankodva szemlélték ezt. Aztán maga a helyzet hozta magával az ötletet, hogy cselvetéssel kell legyőzniük kevély ellenségüket; még örültek is, hogy a Fabiusok a sok sikertől egyre vakmerőbbé válnak. (4) Olykor nyájakat hajtottak hát a portyázók útjába, mintha véletlenül jártak volna arra; a parasztgazdák elmenekültek, hatalmas földterületeket hagyva néptelenül; a fosztogatók ellen küldött fegyveres csapatok is gyakrabban futottak meg előlük színlelésből, mint valódi ijedségükben. (5) A Fabiusok már annyira kezdték alábecsülni az ellenséget, hogy szentül hitték: győzhetetlen fegyvereiknek soha, sehol nem lehet ellenállni. Ez az önbizalom bírta rá őket, hogy amikor a mezőn, a Cremerától jókora távolságra észrevettek egy nyájat, rögtön rávessék magukat, noha itt-ott ellenséget is láttak arrafelé. (6) Majd amikor vigyázatlanul elrohantak az út mentén lesben állók mellett, és szétszéledtek, hogy az ijedtükben szertefutott állatokat befogják, az ellenség hirtelen előtört rejtekéből, szemben, körös-körül, mindenütt ott volt. (7) Előbb a mindenhol felhangzó csatakiáltás riasztotta meg őket, majd mindenfelől hullani kezdtek a dárdák, az etruszk fegyveresek egyre sűrűbben gyülekeztek, és összefüggő soraikkal körülzárták őket. (8) Minél jobban előrehatolt az ellenség, úgy szorultak ők is egyre szűkebb körbe. Így még inkább kitűnt, milyen kevesen vannak a Fabiusok, milyen sokan az etruszkok, akiknek sorai egymásra torlódtak a szűk helyen. (9) Ekkor a Fabiusok felhagytak azzal, hogy minden irányban egyaránt állják a harcot, és mind egyfelé összpontosították erejüket; ott testük és fegyvereik erejével ék alakban utat törtek maguknak. (10) Enyhén emelkedő domb felé vitt az útjuk. Ott megálltak, majd miután a magasabban fekvő helyen lehetőségük nyílt fellélegezni és magukhoz térni a nagy ijedség után, még vissza is verték üldözőiket. ! Stratégiai jelentőségű hely, ahonnan ellenőrizni lehetett a Tiberisen át Fidenaeba vivő kompot. 147
