Page 147 [147]
OCR
49. (1) A hír bejárta az egész Várost. A Fabiusokat égig dicsérte mindenki, mondván: egyetlen család magára vállalta az állam terhét; a veii háborút saját ügyükké, saját harcukká változtatták. (2) Ha akadna a Városban még két hasonló erejű nemzetség — mondogatták -—, egyik a volscusokat, másik az aequusokat kôvetelné magának, a római nép pedig háborítatlan békében élhetne, miközben leigázzák neki az összes szomszéd népet. A Fabiusok másnap fegyvert fogtak, és összegyűltek ott, ahová a parancs szólította őket. (3) Kilépett a consu/ hadvezéri köpenyben, és az előcsarnokban ott látta egész nemzetségét menethez sorakozva. Közrefogták, és ő parancsot adott, hogy vigyék a jelvényeket. Sem kisebb számú, sem fényesebb hírű és nagyobb csodálattól övezett hadsereg nem vonult még keresztül a Városon. (4) 306 katona — mind patrícius, mind egy nemzetségből való, akik közül bárkit elfogadna az ember vezéréül, és akik bármikor nagyszerű senazust alkotnának — vonult fel, egyetlen család erejével végpusztulást ígérve a veii népnek. (5) Nyomukban a tömeg, egyrészt tulajdon rokonságuk és barátaik, akiknek lelkét nem hétköznapi, hanem rendkívüli remény és gond foglalta le, másrészt a többiek, eltelve az államért való aggodalommal, a csodálattól és lelkesedéstől némán. (6) Járjanak bátorsággal, járjanak szerencsével — hangzott a jókívánság —, vállalkozásukhoz méltó legyen az eredmény is; ezentúl consuli tisztséget, diadalmenetet, mindenféle jutalmat, megtiszteltetést bizton elvárhatnak részükről. (7) Elhaladván a Capitolium, a fellegvár és más templomok előtt, bármelyik isten ötlött a szemükbe vagy eszükbe, a tömeg csak azért imádkozott, hogy jó szerencsével, kedvező előjelekkel indítsák útnak ezt a csapatot, és hozzák vissza mielőbb sértetlenül hazájukba, családjuk körébe. (8) De hiába imádkoztak. Végzetes volt az út, amelyen a Porta Carmentalis jobb íve alatt áthaladva a Cremera folyóhoz érkeztek. Itt találtak alkalmas helyet, hogy erődített őrhelyet építsenek. (9) Lucius Aemilius és Gaius Servilius lett a következő két consul [478]. Mindaddig, amíg a Fabiusok hadműveletei kimerültek a portyázásban, a nemzetség nemcsak az erődítmény védelméhez mutatkozott elegendőnek, hanem az egész térségben, ahol az etruszk föld határos a római területtel, a határ két oldalán cirkáló őrjárataikkal saját területüket biztosították, az ellenfél földjét veszélyeztették. (10) Később némi szünet állt be a portyázásokban, amíg a veiibeliek Etruriából hívott csapatokkal kibővülve ostrom alá vették a Cremera-parti erődített tábort, a római légiók pedig Lucius Aemilius consu/ vezérlete alatt kézitusába bocsátkoztak az etruszkokkal. Bár a veiibelieknek alig maradt idejük, hogy felfejlődjenek: (11) első sietségükben, miközben egységeik felvonultak hadijelvényeik mögött, és felállították tartalék csapataikat, hirtelen oldalba kapta 146
