Oldal 147 [147]
49.
(1) A hír bejárta az egész Várost. A Fabiusokat égig dicsérte mindenki, mondván:
egyetlen család magára vállalta az állam terhét; a veii háborút saját ügyükké,
saját harcukká változtatták. (2) Ha akadna a Városban még két hasonló erejű
nemzetség — mondogatták -—, egyik a volscusokat, másik az aequusokat kôvetel¬
né magának, a római nép pedig háborítatlan békében élhetne, miközben leigáz¬
zák neki az összes szomszéd népet.
A Fabiusok másnap fegyvert fogtak, és összegyűltek ott, ahová a parancs
szólította őket. (3) Kilépett a consu/ hadvezéri köpenyben, és az előcsarnokban
ott látta egész nemzetségét menethez sorakozva. Közrefogták, és ő parancsot
adott, hogy vigyék a jelvényeket. Sem kisebb számú, sem fényesebb hírű és
nagyobb csodálattól övezett hadsereg nem vonult még keresztül a Városon. (4)
306 katona — mind patrícius, mind egy nemzetségből való, akik közül bárkit
elfogadna az ember vezéréül, és akik bármikor nagyszerű senazust alkotnának
— vonult fel, egyetlen család erejével végpusztulást ígérve a veii népnek. (5)
Nyomukban a tömeg, egyrészt tulajdon rokonságuk és barátaik, akiknek lelkét
nem hétköznapi, hanem rendkívüli remény és gond foglalta le, másrészt a töb¬
biek, eltelve az államért való aggodalommal, a csodálattól és lelkesedéstől némán.
(6) Járjanak bátorsággal, járjanak szerencsével — hangzott a jókívánság —, vállal¬
kozásukhoz méltó legyen az eredmény is; ezentúl consuli tisztséget, diadalme¬
netet, mindenféle jutalmat, megtiszteltetést bizton elvárhatnak részükről. (7)
Elhaladván a Capitolium, a fellegvár és más templomok előtt, bármelyik isten
ötlött a szemükbe vagy eszükbe, a tömeg csak azért imádkozott, hogy jó sze¬
rencsével, kedvező előjelekkel indítsák útnak ezt a csapatot, és hozzák vissza
mielőbb sértetlenül hazájukba, családjuk körébe. (8) De hiába imádkoztak.
Végzetes volt az út, amelyen a Porta Carmentalis jobb íve alatt áthaladva a Cre¬
mera folyóhoz érkeztek. Itt találtak alkalmas helyet, hogy erődített őrhelyet
építsenek.
(9) Lucius Aemilius és Gaius Servilius lett a következő két consul [478].
Mindaddig, amíg a Fabiusok hadműveletei kimerültek a portyázásban, a nem¬
zetség nemcsak az erődítmény védelméhez mutatkozott elegendőnek, hanem
az egész térségben, ahol az etruszk föld határos a római területtel, a határ két
oldalán cirkáló őrjárataikkal saját területüket biztosították, az ellenfél földjét
veszélyeztették. (10) Később némi szünet állt be a portyázásokban, amíg a veii¬
beliek Etruriából hívott csapatokkal kibővülve ostrom alá vették a Cremera-parti
erődített tábort, a római légiók pedig Lucius Aemilius consu/ vezérlete alatt
kézitusába bocsátkoztak az etruszkokkal. Bár a veiibelieknek alig maradt idejük,
hogy felfejlődjenek: (11) első sietségükben, miközben egységeik felvonultak
hadijelvényeik mögött, és felállították tartalék csapataikat, hirtelen oldalba kapta
146