Oldal 137 [137]
OCR
terjesztettek elő," amiről a kezdetektől mindmáig csak a legsúlyosabb zavargások közepette lehetett tárgyalni. (4) Az atyák biztatására a másik consul szembeszegült a földosztással, de a köznép sem támogatta azt teljes egészében. Először azt kifogásolták, hogy az adományból a szövetségesek is részesülnek, a római polgárok kárára; (5) aztán pedig gyakran hallották, amint Verginius consul a gyűléseken mintegy szent révületben így beszél: Tiszttársa adakozása csak bajt hoz, ez a föld szolgaságba dönti azt, aki kapja. Epül az út a királyság felé. (6) Mi másért kellene így bevonni a dologba a szövetségeseket és a latinsagot? Mire volt jó visszaadni a nemrég még ellenséges hernicusoknak a tőlük elfoglalt föld egyharmadát, ha nem arra, hogy Coriolanus helyett Cassius legyen e népek vezére? (7) A földtörvény ellenzője és akadályozója így hovatovább népszerűvé kezdett válni. Ettől fogva a két consul versengett egymással a köznép kegyeiért. Verginius kijelentette: ő nem bánja, ha kiosztják a földeket, azzal a feltétellel, hogy csak római polgárok kapnak belőle. (8) Cassius, mivel a bőkezű földosztási javaslattal a szövetségeseket akarta megnyerni, így polgártársai szemében annál rosszabbul járt, most egy másfajta juttatással igyekezett visszanyerni a polgárok rokonszenvét, és azt indítványozta, hogy a szicíliai gabonáért beszedett pénzt fizessék vissza a népnek. (9) A köznép azonban ezt megvetően visszautasította, mert a királyi hatalom nyilvánvaló árának tekintette: annyira mélyen gyökerezett az emberek lelkében a királysággal szembeni gyanakvás, hogy úgy lökték vissza a juttatásait, mintha bővében lettek volna mindennek. (10) Alighogy lejárt Cassius hivatali éve, elítélték és kivégezték — ennyi biztos. Némelyek szerint tulajdon apja ítélte halálra:? saját házában bíráskodott fia fölött, megveszszőzte, megölte, majd a vagyonát Ceresnek szentelte; ? ebből szobrot készítettek, amelynek felirata ez volt: , A Cassius-vagyonbél.” (11) Mas szerzéknél* azt ! A római földkérdés állandó viták forrása, a patrícius—plebejus ellentétek egyik fő oka volt. A legyőzött népektől elhódított területek állami tulajdonnak (ager publicus) számítottak. E földeknek csak kis részét osztották szét vagy adták el plebejusoknak, inkább bérbe adták őket. A bérlők majdnem mind a patríciusok közül kerültek ki, akik birtokukat minden eszközzel igyekeztek növelni, és az adófizetés alól is kivonták magukat. Ezen nem segítettek sem a birtokok nagyságát szabályozó földtörvények, sem az, hogy — különösen ha nagyon feszültté vált a helyzet — a köznép is valamivel többet kapott a földekből. ? Ezek szerint a korai időkben a consuw/i hivatal betöltése nem hozta magával automatikusan az apa hatalma alóli felszabadulást, mint később. 3 Livius nem emeli ki azt az ironikus részletet, hogy éppen Kr. e. 493-ban, Sp. Cassius második consulságának évében szentelték fel Ceres templomát. 4 Ez a változat valószínűleg Valerius Antiastól származik. 136
